A hét legvégére megérkeztem a Jamie Oliver szakácskönyvből választott harmadik recepttel: egy cézár salátával, amibe extraként édesburgonya is került, ettől lesz kiadós. Minden egy tepsiben sül, ami most is egyszerűsíti az elkészítést, mellé kell még egy nagy vágódeszka és egy késes aprító és egy sajtreszelő.Ez egy tartalmasabb saláta, ami nálam simán működik főételként is. Amúgy is szívesen eszem mindenféle zöldeket, de ez télen mindig nagyobb kihívás. Az elmúlt években szépen sorba próbálkoztam mindenféle megoldással, tavaly kipróbáltam a feremtálást, erről még szeretnék mesélni később nektek, nagyon finom dolgokat lehet otthon alkotni. A mikrozöldek a másik nagy kedvenceim, most már elég jó rutinnal nevelek egy-két tálcával mindig az ablakban, tök egyszerű, csak az időt kell kivárni, és utána lehet kis mini zöldeket pakolni mindenre, szendvicsre, levesre, főételekhez, mint például itt is. De mindkettő azért időigényes projekt, ha az ember -  mint télen sokszor én is - enne valami zöldséget, nem 6 napot - vagy 6 hetet  - akar várni. Szóval próbálok rá odafigyelni, mik azok a zöldek, zöldségek, amik ilyenkor szezonálisan elérhetőek. Persze nem mindig sikerül, de lépésekben halad az ember. Ebben a receptben az édesburgonyára kaptam fel a fejem, ami persze nem úgy klasszik zöldség, de télen az egyik kedvencem. 

Ahogy a többi receptben is, itt is variáltam egy kicsit. Több citromot sütöttem meg, és nem csak a kenyérkockákat pirítottam meg, hanem a csirkehusit is visszatettem a tepsibe, még nem száradt ki, de szép pirosra sült. Az édesburgonyát sem érdemes előre kivenni a tepsiből, lehet picit puhább lesz, de nem hűl ki. (A receptbe már így írtam.) Az öntetet is kicsit tovább ízesítettem, bár a könyvben nem szerepel, én tettem bele egy kis dijoni mustárt, ami szerintem nagyon jól illik bele, viszont a citromléből kevesebb is elég, de a héját érdemes belereszelni. Úgyhogy írom most is, mi volt az én változatom.Szerintem ez egy klassz saláta, meglepő, de jó benne az édesburgonya, finom az öntet, a ropogós csirkebőr is jó ötlet, eddig ezt nem próbáltam. Ez egyértelműen frissen a legjobb! A leírás lehet hosszúnak tűnik, de tényleg nem bonyolult az elkészítés. Egy tepsi és egy nagy vágódeszka kell hozzá, plusz egy késes aprító, sajtreszelő és kés, esetleg hámozó. Érdemes kipróbálni, ha elkészítitek, meséljetek, milyen lett. 

A fotózás itt azért már trükkösebb volt, imádtam a színeket, de szerintem nem tudtam igazán jól tálalni, lehetett volna sokkal jobb is. Nektek hogy tetszenek a képek? Most már lennének jobb ötleteim, ha legközelebb elkészítem, újra fotózom. 

Hozzávalók:

(4 adag)

• 4 bőrös csirke felsőcomb
• 1 kg édesburgonya (ideális esetben 4x250 g)
• 1 fej fokhagyma
• 2 citrom (kezeletlen héjú)
• 1 ek olívaolaj
• 40 g parmezán vagy grana padano sajt
• 1 dl natúr joghurt
• 1 tk dijoni mustár
• 200 g (4 szelet) kovászos kenyér
• 2-3 római szívsaláta (vagy más szimpi fajta, például  fejes- vagy jégsaláta)
• só, frissen őrölt bors
• tálaláshoz mikrozöldek (én most rukkolát használtam, de el is hagyható)

Elkészítés:

1. Melegítsd elő a sütőt 180°C-ra, vegyél elő egy nagy tepsit és egy nagy vágódeszkát, amin dolgozni fogsz.
2. Az édesburgonyát hámozd meg, vágd félbe, tedd a tepsibe, jöhet mellé a 4 csirke felsőcomb. Locsolj rá egy evőkanálnyi olívaolajat, sózd és borsozd, forgasd át az egészet, hogy a húst és az édesburgonyát is bevonja az olaj és a fűszerek, majd terítsd szét a tepsibe.
3. Tegyél mellé 1,5 citromot megmosva, félbevágva és az egész fej fokhagymát egyben, héjastul. Mehet a tepsi a sütőbe kb. 45 percre, amíg a hús és krumpli átsül.
4. Közben kockázd fel a kenyérszeleteket és reszeld le a sajtot vágódeszkára.
5. Vedd ki a tepsiből a megsült citromokat és a fokhagymát is, tedd a vágódeszkára a csirkecombokkal együtt. 
6. A kenyérkockákat borítsd a tepsibe, forgasd bele a szaftba. Az csirkecombok bőrét vedd le, csíkozd fel, a húst bontsd le a csontról, vágd kisebb darabokra, és mindent tegyél vissza a tepsibe, oszlasd el egyenletesen a kenyérkockákkal, és süsd még 10 percig, amíg a kenyér és hús is átpirul, a bőr ropogósra sül.
7. Közben készítsd el az öntetet: egy késes aprítóba nyomkodd ki a megsült fokhagymagerezdeket a héjából, reszeld bele a megmaradt nyers fél citrom héját, a levét is facsard bele. Add hozzá a lereszelt sajt ¾-ét, egy teáskanál dijoni mustárt és 1 dl natúr joghurtot, tegyél bele kevés sót és frissen őrölt borsot. Turmixold simára, kóstolj, ízesítsd kedvedre.
8. Tálaláshoz a  szívsalátát mosd meg, vágd ki a torzsát, és vágd negyedbe, vagy szedd leveleire, és tedd egy nagy tálra, amin találni fogsz.
9. Majd jöhetnek mellé a megsült edesburgonyák, a csirkecomb a ropogós bőrével és a kenyérkockákkal együtt. Facsard rá az egyik megsült citromfél levét. A másik két sült citromfelet pedig kockázd fel, és ez is jöhet a tálra. Én a végén még kis rukkola mikrozöldekkel is megszórtam.
10. Az öntettel meg is locsolhatod, de kiöntheted egy mutatós kis kancsóba, hogy mindenki kedve szerint tehessen a saláta tetejére a félretett reszelt sajttal együtt.

Folytatódik a Szakácskönyv kuckó sorozat. (Még mindig nem tudom, jó-e ez a név....Szerintetek?)

A februárra választott könyvből itt a következő recept. A hétre végül a desszertet választottam, mert vérnarancs van benne, és ez elég rövid ideig elérhető, ezért szerettem volna veletek minél előbb megosztani a receptet. Persze, ahogy Jamie Oliver könyvben is szerepel, lehet bele tenni sima narancsot is, de szerintem így ízben és látványban is különlegesebb. Vendégeknek sütöttem ezt a süteményt, és délutáni fényben tudtam fotózni, tudom ilyenkor mindig kicsit erősebbek a fények és az árnyékok, de én imádtam ezeket a vibráló színeket, a narancsok pirosas-sárgás színét, ami a máztól még karakteresebb lett. Nem mellesleg szerintem a süti is nagyon finom! Nem az a könnyű, légies tészta, inkább zömökebb, de cserében nagyon szaftos és a mandulától igazán jó íze van.

Tudtátok, hogy a farsangot lezáró nap, ami nálunk Húshagyókedd, az Angliában nem csak Shrove Tuesday, hanem Pancake day is? Azaz Palacsinta nap vagy Palacsinta kedd. A magyarázat egyszerű és logikus, ugyanis a böjti időszak előtt Húshagyókedd volt az utolsó nap, amikor tojást és zsírt lehetett enni, a palacsinta pedig egy tökéletes választás ezeknek a hozzávalóknak a felhasználására. Ha követtek angol gasztro szereplőket vagy igazából bárkit, aki tartja az angol hagyományokat vagy szereti a palacsintát, a napokban tuti szembe találkozhattatok jó néhány palacsintás recepttel, fotóval vagy videóval. Így láttam én is Jamie Oliver "ultimate pancake recipe" videóját. Nagyon tetszett, hogy egy tök egyszerű tésztát használ fel négy különböző módon. Rég nem sütöttem már palacsintát, és ettől most rögtön kedvet kaptam. Ebből a tésztából nálam most az amerikai stílusú, puha és szaftos kis korongok sültek ki. Ha már úgyis Jamie Oliver könyvhónapot tartok, jöjjön tőle egy extra recept a Palacsinta napra. 

Aki figyeli a blogomat, láthatta, hogy az elmúlt évben (najó, években) kicsit hullámzó volt a jelenlétem, kevesebb fényképes poszt és kevesebb recept született. Pedig még mindig szeretem ezt csinálni, nagyon jól esnek a visszajelzéseitek, sőt, nagyrészt azok motiválnak igazán! Valami miatt viszont az ötletek sokkal nehezebben jöttek, és ez tavaly már azt jelentette, hogy sima otthoni főzőcskézések száma is erősen lecsökkent. Év vége felé viszont a karácsonyi gasztroajándékok készítése alatt, és a hozzánk szervezett vendégségek miatt újra kezdett visszajönni a kedvem az alkotáshoz. Szívesen lapozgattam az otthoni szakácskönyveimet ötleteket, inspirációt keresve, és boldogan laktam be újra a konyhám, hogy mindenféle finomságot készítsek a családomnak, barátaimnak. Év elején pedig kicsit tudatosabb üzemmódba kapcsolva kezdtem átnézni a kamraszekrényt és feltúrni a fagyasztót, hogy ezekből főzzek, süssek a hétköznapokban. Mindezek mellé végre egyre több fotó is készült, ezeket az instagram oldalamon Ti is láthattátok. Sokat gondolkodtam azon, mi lehetne hosszú távon motiváló. A szívem mindig a nyomtatott könyvek felé húz, ezért azt találtam ki, hogy minden hónapra választok egy szakácskönyvet a gyűjteményemből (van egy pár…), és abból legalább négy receptet, minden hétre egyet. Ezeket elkészítem (ha úgy van, a saját ízlésem és a kamra tartalma szerint alakítom), majd lefotózom és megmutatom nektek recepttel együtt. Mesélek mindig az adott könyvről is, hogy miért kedvelem, mi tetszett, esetleg mi nem tetszett benne. Lesznek közte magyar és külföldi szerzők alkotásai is, és igyekszem majd a recept választásoknál figyelembe venni a szezonális hozzávalókat is. Szóval jó kis összetett projekt, de meg kell mondanom, hogy a minimális nyomás gyakorlás mellett, ami segít fenntartani a blogot és a főzési kedvemet, inkább jó mókának élem meg.

Terv szerint akkor mostantól év végéig 11 könyv, és 44 recept kerül terítékre, a változatosság és a tudatosság jegyében. Szakácskönyv kuckó minden hónapban az Ízek nyelvén. Mit szóltok?

Már van egy pár könyv ötletem, de még nem állt össze a teljes sor, szerencsére messze van még a december. Aztán remélem a lendületet kihasználva ezek mellé jönnek majd további receptek is.

Elsőnek Jamie Oliver karácsonyra kapott Egy (Egyserpenyős csodák) könyvét, abból pedig egy levest, két főételt és egy desszertet választottam. Ez azért is jó, mert kicsit kimozdít “az édességeket könnyebb fotózni” hozzáállásomból, és változatosabbá teszi a repertoárt. A levessel kezdem a sort, mert Ti is arra szavaztatok. 

A szendvics összeállítás az egyik kedvenc műfajom, mindig szívesen halmoztam mindenféle finomságot egy szelet kenyérre, kombinálva színeket, ízeket, szószokat. Persze nem csak az útravaló, hideg hozzávalókat tartalmazó finomságokat szeretem, a melegszendvicseknél is meg vannak a már bevált változataim: a klasszikus - vagy ma már inkább retronak mondható - kevert krémes, ehhez gyerekkoromban anyukám készítette a melegszendvics krémet, amit aztán később én is elkezdtem otthon előállítani, az évek alatt tovább alakítva az ízesítést, a kenyereket sütés előtt pedig paradicsomkarikákkal és persze nagy adag reszelt sajttal megpakolva. Nálam kvázi melegszendvicsként működik a mexikói quesadilla is, ez szintén jól variálható és gyors megoldás tud lenni, ha meleg vacsira vágyunk. Néha-néha nekiállok egy jó pulled pork-nak is, buciba pakolva, káposzta salátával az is isteni finom. Ha viszont kedvencet kéne választanom, akkor az a francia Croque Monsieur lenne, krémes besamel, vékony sonkaszeletek, pikáns mustár és jó sok sajt, szerintem tökéletes harmónia. Elmondom Nektek, én hogyan készítem.

Egy időben minden reggelire granolát ettem. Akkor szoktam rá az otthoni előállításra is, olcsóbb és sokkal jobb összetevőkkel rendelkezik, mint a bolti változat, ráadásul nagyon egyszerű elkészíteni. A blogon találtok is pár receptet már. Bár mostanában ritkábban szerepel a reggelijeim között, néha le kell cserélni a rutint, hogy ne legyen tök unalmas, de ajándékba továbbra is gyakran sütök. Mikor szembejött velem a maradék kovászt felhasználós változat eljött az ideje, hogy újra felvegyem a listára. Igaz a kovász csodadolog, én is egyre többször sütök vele pékárut, és igyekszem a maradékot is felhasználni, de azért a nagy adag kíváncsiság mellett volt bennem némi szkepticizmus is, hogy ez a granolában is működni fog. 

Spoiler: működik.

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én már elkezdtem fejben összerakni, miket készítek majd a karácsonyi ünnepek alatt.  Egyelőre én még nem nagyon tartok nagy ünnepi összejöveteleket, inkább a családot járjuk körbe, de sütni mindig szoktam, akár ajándékba, akár vendégségbe készül. Gondoltam, a hozzám hasonlóan lelkesek, akik már gyűjtögetik az ötleteket, örülnének egy babka receptnek is. Nem véletlenül ezzel köszöntöm a készülődős időszakot, akik ismerik a Telepocak karácsonyra kampányt, azok tavalyról emlékezhetnek erre a süteményre, a tavalyi receptes könyvbe ugyanis ezzel készültem. Idén is újra itt van jótékonysági felhívásunk, még november 24-ig tudjátok támogatni Ti is, írok erről is a posztban még.

Évek óta a bakancslistámon van a házi leveles tészta elkészítés - pontosabban a croissant sütés - módjának elsajátítása. Emiatt is örültem annyira, mikor a Búzavirág Kovászműhely meghirdette a leveles tészta workshopot. Nagyon jó hangulatú és hasznos napot töltöttem a pékségükben a hétvégén, amiről szeretnék kicsit Nektek is mesélni. Az ott töltött pár óra után egyértelműen kimondhatom, hogy már nem csak a croissant készítés miatt szeretném ezt a technikát rendesen elsajátítani, sőt! Annyira széles a paletta, csodadolgokat lehet leveles tésztából alkotni, amihez nagyon jó inspirációt kaptam Szilvitől és Norbitól. Persze, a klasszikus francia péksüti sem esett ki a listáról, csak tovább bővült a sor különféle sós és édes variációkkal.A pékségbe belépve a kis csapat már kötényben várta a kezdést, így én is gyorsan felkötöttem a felkötnivalót, és alig vártam, hogy beléphessek a műhelybe. Sosem láttam még ilyen helységet testközelből, nekem sokat hozzáadott az élményhez, hogy egy kicsit betekinthettem a kulisszatitkokba. A több kilós tészta bedagasztására alkalmas gépek, nyújtó berendezés, hűtők, sokkoló és sütők már látványra se semmik, és mindezeket használatba közben is megnézhettük. Szilvi és Norbi hozzáértését, nyitott és jófej hozzáállását látva, nem csodálkoztam, hogy többen már visszatérő résztvevőkként üdvözölték őket.

Mint minden tészta, főleg, ha kelt típus, nagy odafigyelést és törődést igényel, szerintem a levelesre ez kiemelten igaz. Azt eddig is sejtettem, hogy komolyabb csillagegyüttállás és persze jó pár év rutin kell ahhoz, hogy olyan gyönyörűen réteges, leveles sütemény kerülhessen ki a sütőből, mint amit a jó pékségek pultjain csodálok. Ezután a pár óra után újra megerősödött bennem ez a tudat, de közben óriási löketet kaptam, hogy merjek belevágni az otthoni kísérletezésbe is. Végig mentünk az egész folyamaton, a tészta bekeveréstől a vaj nyújtásáig, a szimpla-dupla  hajtogatásokig, megnéztünk és kipróbáltunk többféle formázást, tölteléket sütés előtt és után. Közben jó néhány tippet és tanácsot kaptunk az otthoni elkészítéshez, alapanyag beszerzéshez, hogy minél közelebb kerüljünk a sikerhez. Nekem ezek az alkalmak hihetetlenül sokat adnak. Lehet persze videókból, leírásokból is tanulni, de mikor élőben lát az ember mindent, és közben nyugodtan felteheti a mindenféle kérdéseit a szakembereknek, az ezerszer többet ad. Ráadásul sok új és érdekes embert is megismertem, történeteinket, élményeket és (sütési) tapasztalatokat is megosztunk egymással.

Szilvinek hála munka közben sem maradt éhen a csapat, frissen sütött sós finomságokkal készült, amivel nem mellesleg azt is megmutatta mi mindenre lehet jó a nem tökéletes tésztavég, hogy ne kelljen kidobni semmit, akkor sem, ha félresikerült. Persze a nap végén az általunk készített finomságokat is megkóstoltuk – Ohh, te jó ég, az a fahéjas csiga! – és mindenki megpakolt batyuval és a már csak formázásra váró, előkészített és meghajtogatott tésztával térhetett haza. Én is nagyon jó élménnyel, új ismeretségekkel, lélekben is feltöltődve, péksütemény illatban autóztam haza, és már azon gondolkodtam, milyen formában süssem meg az előkészített tésztámat otthon.

Végül tegnap jutott időm sütni. Az első próbálkozástól nem vártam még csodát, hiszen még csak az út elején vagyok, de persze örültem volna picit több - bármennyi - leveles rétegnek. Szerintem a két napos pihentetést kicsit megsínylette a tésztám a hűtőben, ezt már kicsomagolásnál láttam, megkelt, de kissé kiszáradt a felülete. Ez a nyújtásnál is okozott problémát, bár igyekeztem gyorsan dolgozni, közben nem megolvasztani a vajat... Ez mértékkel sikerült.Emiatt is úgy döntöttem, hogy gyors kakaós csigát csinálok, mert azt könnyebb formázni, és a töltelék is egyszerű. Persze aztán nem bírtam magammal, és csavartam rajta egyet, az egyik kedvenc kombinációmat választottam: csokoládé és pisztácia. Egyszerűen imádom! Az alap hollandi kakaópor és barna nádcukor keveréke, amit az enyhén sós pisztácia és a 75%-os étcsokoládé korozás meg. Sütés előtt is tettem a tésztába, és utána is megszórtam a tekercseket... Hmmm... Próbáljátok ki!Visszatérve a tésztára, bár az íze szerintem zseniális, de a szerkezet, inkább csak kelt, mint leveles lett. Sajnos a rétegek elvesztek útközben, sütés közben megszökött a vaj egy része. Szerintem már a nyújtásnál is hibáztam, látszik a feltekert nyers formán is, hogy nem olyan mint a tanfolyamon. A kelesztési idő szerintem nem volt rossz, 2,5 óra után szépen megdagadt, tapintásra jónak tűnt, de persze biztos nem lehetek benne. Biztos szükségem lesz még szakmai tanácsokra, mi csúszott el. Szilvi, Norbi, ha olvastok, nagyon hálás vagyok a visszajelzésekért.

Kedvemet ettől függetlenül nem vette el az eredmény, alig várom, hogy újra nekifussak. Bár sok leveles tésztás receptet találtok már most is a blogon, hiszen sokszor mondtam, hogy a bolti változat nálam jollyjoker megoldás, ha gyorsan kell összedobni valamit, és tuti lesz még olyan, hogy azt használom. De most, hogy belekóstoltam a saját készítésű leveles tészta világába, annyi tervem, töltelék ötletem lett sós és édes variációkra, és alig várom, hogy kísérletezhessek. Egyszer sül még az én konyhámban is szép buborékos, leveles croissant, meg persze danish és csavart és mindenféle csiga. Hiszen a croissant csak a leveles tészta hegy csúcsa ám...

Nektek mi kedvenc leveles tésztás péksütitek? Szoktatok otthon házilag leveles tésztát készíteni?

Mutatok még néhány képet a saját otthoni sütésemről (az biztos, hogy fotózás gyakorlásnak is szuper volt):

 És a workshopról is:

Még egy szezonzáró recept, aztán ígérem jövök az őszi mindenfélékkel. Most már évek óta, rengeteg fügét kapok az egyik barátunktól, amit nagyon szeretek, szinte nem győzöm felhasználni. Egy pár üveg lekvárt mindig főzök belőle, nem nagy mennyiséget, inkább kóstoló céllal, szeretek kísérletezni az ízekkel. Ezúttal almával és kakukkfűvel kombináltam, szerintem jól összeillenek. A színe szép aranyos, bronzos, a fűszerezés nem lett domináns, de picit érezni a kakukkfüvet, más lett mint az eddigiek. Ha nálatok is megbújik még egy kevés füge, érdemes kipróbálni ezt a receptet is.Az aszalt fügét sosem szerettem, de emlékszem mikor először kóstoltam friss fügét. Nem volt extra a helyszín, de itthon akkor még nem nagyon láttam, Szlovákiában voltunk egy szimpla élelmiszerboltban. A szép, kerek, sötétlila szemek elcsábítottak, és külső után az íz csak még inkább magával ragadott. Azóta imádom, és minden évben alig várom a szezont. Itthon inkább az aranyosabb változat a jellemző, de ezt is nagyon megszerettem, ha megnézitek a blogot, számos receptet találtok édes és kissé sós variációkhoz is. Ezt is kedvelem a fügében, hogy jól passzol mindkét kategóriába.

Mikor eljutottam a lekvár főzésig, már csak fél tál fügém volt, ezért jutott eszembe, hogy kiegészítem valami mással. Almát is kaptunk most, ezért esett rá a választásom, nem domináns az íze, szerintem jó párosítás lett. A kakukkfű pedig egy kis csavar benne, lehet legközelebb még bátrabb leszek, jól áll az íze, de nem lett erős a fűszerezés. Én szeretem, ha nem teljesen homogén a lekvár állaga, ezért nem aprítottam teljesen apróra a gyümölcsöket. Attól függően, hogy mennyire szereted a rusztikusabb változatokat, vághatod Te is kisebb-nagyobb darabokra.

Örülök minden visszajelzésnek, ha kipróbáljátok a receptet kérlek, írjátok meg, hogy sikerült, hogy ízlett.Hozzávalók:

(4 kis üveg - kb. 1 l lekvárhoz)

• 600-650 g füge
• 600 g alma (megpucolva kb. 400 g)
• 1 dl víz
• 200-250g 3:1 befőzőcukor
• 1 közepes citrom leve és héja (kezeletlen héjú a legjobb)
• 10-15 ág kakukkfű ág levelei

Elkészítés:

1. A fügét alaposan mosd meg, a kemény szárvégeket vágd le, majd darabold fel 6-8 felé a gyümölcsöt. Az almát hámozd meg, vágd ki a magházat és kockázd fel kb. a füge darabokkal azonos méretűre. A kakukkfű ágról húzd le a leveleket.
2. Tedd a gyümölcsöket egy közepes méretű lábasba, egy deci vízzel, a citrom kifacsart levével és lereszelt héjával együtt, és alacsony lángon főzd kb. 20-25 percet, amíg a gyümölcsök kissé megpuhulnak.
3. Ezután add hozzá a cukrot, vedd feljebb a lángot, hogy felforrjon. Add hozzá a kakukkfű leveleket, majd vedd vissza újra alacsony lángra, és rotyogtasd addig, amíg besűrűsödik. (Újabb kb. 15-20 perc, attól függ, mennyire akarod besűríteni.) 
4. Ha kész, zárd el, és hagyd hűlni pár percig, majd öntsd át sterilizált üvegekbe. (Nekem ez a mennyiség 4 kb. 250 ml-es üvegbe fért bele.)
5. Én miután lezárom az üveget 10-15 percre fejre állítom, és csak utána vissza, hogy a vákuum magára húzza a kupakot. Dunsztban hagyom kihűlni. Így hűvös helyen, sokáig eláll. Felbontás után tedd hűtőbe.

A tavaly őszi Caprese galette receptem volt a kiindulópontja ennek a mostani szintén paradicsomos, de ezúttal feta sajttal készült változatnak. Bele is olvastam a tavalyi bejegyzésembe, nem semmi, milyen összevissza idő tud lenni, tavaly szeptemberben a vénasszonyok nyarát hiányoltam, és a novemberi idő miatt szomorkodtam. Bezzeg idén, október van már, és alig pár napja kezdett el hűlni az idő. Nekem jobban tetszett ez az ősz eleje, pont kellemes huszonfokok, de most már felkészültem a bekuckózós időszakra is. Addig is, ahogy ígértem van még két nyárzáró receptem, jobban mondva szezonbúcsúztató. Ebbe a pitébe például még az kertből kapott paradicsomok kaptak helyet, jó felhasználási mód, ha nálatok is terem még, sőt, akár a kicsit puhább vagy csúnyácskák darabokat is remekül fel lehet használni.