Évek óta a bakancslistámon van a házi leveles tészta elkészítés - pontosabban a croissant sütés - módjának elsajátítása. Emiatt is örültem annyira, mikor a Búzavirág Kovászműhely meghirdette a leveles tészta workshopot. Nagyon jó hangulatú és hasznos napot töltöttem a pékségükben a hétvégén, amiről szeretnék kicsit Nektek is mesélni. Az ott töltött pár óra után egyértelműen kimondhatom, hogy már nem csak a croissant készítés miatt szeretném ezt a technikát rendesen elsajátítani, sőt! Annyira széles a paletta, csodadolgokat lehet leveles tésztából alkotni, amihez nagyon jó inspirációt kaptam Szilvitől és Norbitól. Persze, a klasszikus francia péksüti sem esett ki a listáról, csak tovább bővült a sor különféle sós és édes variációkkal.A pékségbe belépve a kis csapat már kötényben várta a kezdést, így én is gyorsan felkötöttem a felkötnivalót, és alig vártam, hogy beléphessek a műhelybe. Sosem láttam még ilyen helységet testközelből, nekem sokat hozzáadott az élményhez, hogy egy kicsit betekinthettem a kulisszatitkokba. A több kilós tészta bedagasztására alkalmas gépek, nyújtó berendezés, hűtők, sokkoló és sütők már látványra se semmik, és mindezeket használatba közben is megnézhettük. Szilvi és Norbi hozzáértését, nyitott és jófej hozzáállását látva, nem csodálkoztam, hogy többen már visszatérő résztvevőkként üdvözölték őket.

Mint minden tészta, főleg, ha kelt típus, nagy odafigyelést és törődést igényel, szerintem a levelesre ez kiemelten igaz. Azt eddig is sejtettem, hogy komolyabb csillagegyüttállás és persze jó pár év rutin kell ahhoz, hogy olyan gyönyörűen réteges, leveles sütemény kerülhessen ki a sütőből, mint amit a jó pékségek pultjain csodálok. Ezután a pár óra után újra megerősödött bennem ez a tudat, de közben óriási löketet kaptam, hogy merjek belevágni az otthoni kísérletezésbe is. Végig mentünk az egész folyamaton, a tészta bekeveréstől a vaj nyújtásáig, a szimpla-dupla  hajtogatásokig, megnéztünk és kipróbáltunk többféle formázást, tölteléket sütés előtt és után. Közben jó néhány tippet és tanácsot kaptunk az otthoni elkészítéshez, alapanyag beszerzéshez, hogy minél közelebb kerüljünk a sikerhez. Nekem ezek az alkalmak hihetetlenül sokat adnak. Lehet persze videókból, leírásokból is tanulni, de mikor élőben lát az ember mindent, és közben nyugodtan felteheti a mindenféle kérdéseit a szakembereknek, az ezerszer többet ad. Ráadásul sok új és érdekes embert is megismertem, történeteinket, élményeket és (sütési) tapasztalatokat is megosztunk egymással.

Szilvinek hála munka közben sem maradt éhen a csapat, frissen sütött sós finomságokkal készült, amivel nem mellesleg azt is megmutatta mi mindenre lehet jó a nem tökéletes tésztavég, hogy ne kelljen kidobni semmit, akkor sem, ha félresikerült. Persze a nap végén az általunk készített finomságokat is megkóstoltuk – Ohh, te jó ég, az a fahéjas csiga! – és mindenki megpakolt batyuval és a már csak formázásra váró, előkészített és meghajtogatott tésztával térhetett haza. Én is nagyon jó élménnyel, új ismeretségekkel, lélekben is feltöltődve, péksütemény illatban autóztam haza, és már azon gondolkodtam, milyen formában süssem meg az előkészített tésztámat otthon.

Végül tegnap jutott időm sütni. Az első próbálkozástól nem vártam még csodát, hiszen még csak az út elején vagyok, de persze örültem volna picit több - bármennyi - leveles rétegnek. Szerintem a két napos pihentetést kicsit megsínylette a tésztám a hűtőben, ezt már kicsomagolásnál láttam, megkelt, de kissé kiszáradt a felülete. Ez a nyújtásnál is okozott problémát, bár igyekeztem gyorsan dolgozni, közben nem megolvasztani a vajat... Ez mértékkel sikerült.Emiatt is úgy döntöttem, hogy gyors kakaós csigát csinálok, mert azt könnyebb formázni, és a töltelék is egyszerű. Persze aztán nem bírtam magammal, és csavartam rajta egyet, az egyik kedvenc kombinációmat választottam: csokoládé és pisztácia. Egyszerűen imádom! Az alap hollandi kakaópor és barna nádcukor keveréke, amit az enyhén sós pisztácia és a 75%-os étcsokoládé korozás meg. Sütés előtt is tettem a tésztába, és utána is megszórtam a tekercseket... Hmmm... Próbáljátok ki!Visszatérve a tésztára, bár az íze szerintem zseniális, de a szerkezet, inkább csak kelt, mint leveles lett. Sajnos a rétegek elvesztek útközben, sütés közben megszökött a vaj egy része. Szerintem már a nyújtásnál is hibáztam, látszik a feltekert nyers formán is, hogy nem olyan mint a tanfolyamon. A kelesztési idő szerintem nem volt rossz, 2,5 óra után szépen megdagadt, tapintásra jónak tűnt, de persze biztos nem lehetek benne. Biztos szükségem lesz még szakmai tanácsokra, mi csúszott el. Szilvi, Norbi, ha olvastok, nagyon hálás vagyok a visszajelzésekért.

Kedvemet ettől függetlenül nem vette el az eredmény, alig várom, hogy újra nekifussak. Bár sok leveles tésztás receptet találtok már most is a blogon, hiszen sokszor mondtam, hogy a bolti változat nálam jollyjoker megoldás, ha gyorsan kell összedobni valamit, és tuti lesz még olyan, hogy azt használom. De most, hogy belekóstoltam a saját készítésű leveles tészta világába, annyi tervem, töltelék ötletem lett sós és édes variációkra, és alig várom, hogy kísérletezhessek. Egyszer sül még az én konyhámban is szép buborékos, leveles croissant, meg persze danish és csavart és mindenféle csiga. Hiszen a croissant csak a leveles tészta hegy csúcsa ám...

Nektek mi kedvenc leveles tésztás péksütitek? Szoktatok otthon házilag leveles tésztát készíteni?

Mutatok még néhány képet a saját otthoni sütésemről (az biztos, hogy fotózás gyakorlásnak is szuper volt):

 És a workshopról is: