Testünk 50-60%-a víz. A napi kellő mennyiségű folyadékbevitel kiemelten fontos. A megfelelő hidratálás kívül-belül egészségesebbé tesz. Ezeket a – már közhelyesnek számító – mondatokat biztosan sokszor hallottátok. Azt mondják naponta legalább 2-3 liter folyadékot kéne a szervezetünkbe juttatni, annak, aki aktívan sportol, fizikai munkát végez, akár ennél többet is. De mi legyen az a napi több liter? Most két kedvenc (és nagyon egyszerű) variációmat mutatom meg, amik remek alternatívák, ha ízekkel teli, mégis cukor és mindenféle adaléknélküli „üdítőre” vágyunk. Azt javaslom, variálj bátran a gyümölcsökkel, kísérletezz a fűszerezéssel. Képzelet határa a csillagos ég!

Egy étkezés nekem akkor az igazi, ha desszert zárja a menüsort. Egy szelet torta vagy süti, felteszi a koronát, főleg egy hétvégi, vagy ünnepi alkalom végére, de nekem akár egy kocka csoki is elegendő, hogy kerek legyen a világ. Mikor a hamburger partyra készültem, eredetileg nem terveztem desszertet, egy-két nappal előtte azonban – pont a fent felsorolt okokból – arra jutottam, hogy az egyszerűen nem én lennék, ha nem tálalnék valamilyen finomságot zárásként. Egyrészt előre is elkészíthető édességen törtem a fejem, hogy ne közvetlenül akkor kelljen vele foglalkoznom, amikor már ott vannak a vendégek. Másrészt olyan desszertet szerettem volna kitalálni, aminek sem az elkészítése, sem az elfogyasztása nem megterhelő. Szerintem ez sikerült is ezzel az igazán könnyű pohárdesszerttel, amibe ropogós granolát, joghurtot és idény gyümölcsöt rétegeztem.

Nagyon szeretem a palacsintát, a hagyományos vékonyat töltve, feltekerve és az egymásra halmozható pufi amerikait is. Lehet édes: kakaós, nutellás, lekváros, túrós vagy gyerekorom kedvenc hibridje: kakaós-lekváros...isteni! Az édeseket pedig mindig megelőzi néhány sós darab: sonkával, sajttal sütve, magyarosan tejföllel nyakon öntve, nagypapám például zseniális tölteléket kreált, mikor náluk voltunk, mindig olyat ettem. Az elmúlt időszakban újra rám tört a palacsinta utáni vágy, és mikor legutóbb egy túrós töltelékkel összesütött, gyümölcsökkel megpakolt változatot kaptam a tányéromon, rögtön azon gondolkodtam, hogy otthon is készítsek egy ahhoz hasonló, picit megbolondított verziót.

Mikor elindult a rovat, néhány nap alatt rengeteg recept ötletet gyűjtöttem össze, hogy mik azok az ételek, amiket szeretnék megosztani Veletek. Új ötleteken törtem fejem, és olyan kedvenceket válogattam, amik finomak, egészséges(ebb)ek, azaz beleillenek a Hedonista Fitnesz Konyha koncepciójába. Elsők között jutott eszembe a tonhalas burger, amit egyszer már elkészítettem otthon, pont ilyen indíttatásból: valami különlegesebb ebédet akartam összeállítani, amennyire lehet egészséges verzióban. Akkor még bolti zsömlével, és egyszerű joghurtos mártással készült, de azt kell mondjam, remek első kísérlet volt. Szeretek új dolgokat kipróbálni, és recepteket tovább fejleszteni, így jött az ötlet, hogy újra neki fussak, ezúttal házi teljes kiőrlésű zsemlével, és újabb összetevőkkel kombinálva. A hamburger party társaságban az igazi, ezért vasárnapra egy kis vendégséget szerveztem, többek közt a rovat ötlet gazdáját is meghívtam, hogy első kézből mondhasson véleményt a következő receptemről. A vasárnapi ítéletidő miatt, végül csökkentett létszámban, de nagyon kellemes délutánt töltöttünk együtt, még desszertre és házi üdítőre is került az asztalra, ezeket szintén megmutatom majd Nektek. Most viszont jöjjön ez az isteni hamburger recept.

Gyönyörű sárgaszínű krémlevest főztem nem rég, de ezúttal nem az ősz legnagyobb sztárja, a sütőtök a főszereplő – bár kétségtelen, hogy nálam is az elsők között van, főleg ha levesről van szó – hanem az egyszerű sárgarépa adja ezt a csodás színt. Persze némi csavar sosem árt, így kis ázsiai beütés: kókusz, gyömbér, koriander teszi még finomabbá ezt a remek levest.

Alternatív alapanyagokkal dolgozni mindig kihívás, mert máshogy viselkedhetnek főzés és sütés közben.  A mostani recept is egy új kísérlet eredménye, nem lett pontosan olyan, mint elképzeltem, picit tömörebb, sűrűbb, de cserébe elég laktató már egy kis süti is. A mézes-joghurtos krém pedig kellemes kiegészítője lett az édesburgonyás muffinoknak, összességében remek reggeli vagy egy könnyű ebéd utáni desszert.

Szerintem senkinek nem kell bemutatnom a török étkezdék sláger köretét: a joghurtos padlizsánsalátát. Nálam még az egyetemista időkben kezdődtek az éjszakai gyrosozások, majd mikor elkezdtem dolgozni, továbbra is elég rendszeresen látogattam a török büféket, de inkább már csak ebédidőben. Évek óta nagy kedvencem ez a saláta, de valamiért sokáig azt gondoltam, ezt otthon nem tudnám ilyen jól reprodukálni. Ahogy egyre többet főztem magamra – és emiatt egyre kevesebbet jártam ki máshova enni, viszont hiányoztak a korábban megszokott fogások, ízek – elkezdtem utána olvasni, és rájöttem, hogy ebben az esetben sem nagy ördöngösségről, hanem egy itthon is könnyen elkészíthető ételről van szó.

Ígértem a szilvás pite receptjét. Talán ez az egyik olyan sütemény, amire nagyon sok mindenkinek van saját verziója, íme az én változatom.  Szerintem vannak fogások, amiket egyszerűen nem szabad túl bonyolítani. ehhez sem kell más, csupán néhány alapanyag, az őszhöz remekül passzoló ízvilágban. Frissen sütve, még langyosan remek befejezése lehet a hétvégi ebédnek, de ha hagyjuk kihűlni, egy szép nagy szelettel megkoronázhatjuk a délutáni kávézásunkat is.

Az elmúlt heteim rengeteg munkával és őrült rohanással teltek, látszik is, hogy sajnos nincs annyi időm a receptek feltöltésére. Ezeken a napokon a legnagyobb problémát az okozza – legalábbis nekem – hogy kerítsek elég időt a főzésre, az már csak a ráadás, hogyha megenni is van időm… Pedig ez nagyon fontos, ha bírni akarjuk ezt az őszi-téli időszakot, és a hosszú napokat. Bár sokszor akár este 10-11 körül is neki állok főzőcskézni, mert nálam ez tökéletes kikapcsolódás, és túllendít az egész napos pörgésen, de azért ilyenkor már nem vállalnék be több órás ácsorgást a konyhapult mellett. A tészta nálam mindig befutó megoldás, főleg ha a feltét annyi idő alatt elkészül, amíg felforr a víz, és kifő benne a tészta. Most egy egészen egyszerű, cserébe nagyon friss és nagyon brokkolis verziót mutatok.

Engem egy tányér színpompás étellel teljesen le lehet venni a lábamról. Gyönyörű formák, színek és én csak mosolyogni tudok, na meg persze azonnal éhes leszek. Ez csak akkor kínos, amikor szakácskönyvek, újságok vagy blogok oldalain látom ezeket a csodákat, és nincs lehetőségem azonnal megkóstolni őket. Ennek ellenére órákat tudok eltölteni ilyen képek nézegetésével, recept olvasással, és ilyenkor mindig kedvet kapok, hogy én is valami szépet és finomat alkossak. Főleg, amikor számomra valami igazán különleges alapanyaggal találkozom. Nézzétek, milyen gyönyörűséges zöldségekre bukkantam, répa és édesburgonya, de a színűk…rikító sárga és lila!