Ez a torta tökéletes példája annak, hogyan lehet egy egyszerű süteményt egy kis csavarral új szintre emelni, és egy fontos esemény remek záró akkordjává tenni.  Tudom, ebben a melegben nagy kihívás bekapcsolni a sütőt, de szerencsére nem kell órákig ott állni mellette.  Az eredmény egy nagyon csokis, de nem tömény, krémes, a grillezett baracktól édes torta, amiből nehéz megállni, hogy csak egy szeletet egyen az ember. Azt említettem már, hogy cukor nincs is benne? Nem mondom, hogy minden mentes, de ezek az apró változtatások is sokat jelentenek. Hozzáadott cukor nélkül is isteni desszertet alkothatunk, lényeg a jó alapanyag és néhány okos megoldás.

Úgy tűnik néhány napra alább hagy a kánikula, így az ember könnyebben szánja rá magát a sütő bekapcsolására is. Bár bevallom, nem csak a meleg tartott távol a konyhától – és így a blogtól – az elmúlt időszakban. Sajnálom, hogy régen nem jelentkeztem, de szerencsére nagyon sűrű, és élményekben gazdag heteim voltak. Sok utazással, evéssel-ivással, helyi különlegességek kóstolásával teltek a napok. Bepillantottam a Brit-sziget északi részére, Skóciába, ahol szívesen eltöltenék egyszer hosszabb időt is. Most csak mintha belestem volna egy kultúrába, de legalább megkóstoltam a tradícinális ételüket, a haggis-t, ami engem leginkább hurkára emlékeztetett. Utána gyors bőrönd átpakolást követően egy jóval délebbi szigetre repültem, hogy együtt ünnepelhessünk a barátnőmék nagy napján. Egy hihetetlen hetet töltöttem el Szardínián, és életemben először kipróbáltam az osztrigát is, nem is értem, miért féltem tőle ennyire, nekem nagyon ízlett. Zárásként pedig, ki nem hagyván a magyar tengerpartot, egy röpke hétvégét voltam a Balatonon is. (Tudom, a balatoni heck persze nem úgy számít helyi specialitásnak, de ciki nem ciki, én azért szeretem.) Fizikailag fáradtan, de lelkileg feltöltődve tértem vissza, és ilyenkor mindig nehéz újra felvenni a hétköznapok fonalát, visszarázódni a napi rutinba. Visszacsempészve egy keveset az olasz hangulatból, jöjjön az egyszerű, de annál finomabb töltött csőtészta, most a klasszikus vegetáriánus verzióban.

Nyár van, nyár! Eljött az ideje a nyaralásnak, a vízparton pihenésnek, városnézős kirándulásoknak, a hideg limonádéknak és fröccsöknek és persze a fagyinak!

Ha beköszönt a kánikula nagyjából állandó jelleggel tartok itthon valamilyen jégkrémet, de szinte sosem boltit. A legnagyobb problémám, hogy csak egészen pici mélyhűtőm van, így betárazni nem tudok, de legalább gyakran változik a kínálat. Sajnos fagylaltgépem sincs – ahhoz is nagyobb hely kéne, hogy beférjen a tartály, amikor hűteni kell – de ha nagyobb hűtőm lesz, akkor biztosan beszerzek egyet. Addig is a pálcikás jégkrém nálam tuti befutó. Gyorsan, bármilyen ízben készíthetünk fagyit, utána már csak azt kell valahogy kibírnunk, hogy megfagyjon. Az idei első jégkrémjeimet a friss gyümölcsök ihlették, frissítő, cukormentes nyári édesség alig néhány hozzávalóból.

A hétvégén kapott csodás eprekből még akkor többféle finomságot készítettem, és napok óta keresem az időt, hogy végre le is írhassam az új recepteket, rögtön kettőt is mutatok. A napokban még le lehet vadászni a piacokon az utolsó doboznyi kis piros szemeket, utána el kell köszönnünk az eperszezontól idénre, még most használjátok ki a lehetőséget. A desszertkészítés két véglete következik, ami az elkészítés idejét illeti: akár 10 perc alatt is az asztalon lehet ez a nagyon finom eperhab, de ha szívesen rászánunk akár néhány órát is, ilyen szépséges kókuszos epermisu tortát is készíthetünk.

Anyukámnak nem rég volt a születésnapja. Évek óta én sütöm a tortát, próbálok mindig valami újjal előrukkolni. Idén annyi támpontot kaptam, hogy egy könnyű, nyárias tortát szeretne, illetve halkan hozzátette, hogy mennyire szereti a macaront… Rögtön elkezdtem gondolkodni, hogyan is tudnám ezt összehozni. Azt hamar eldöntöttem, hogy sütés nélküli tortát készítek, joghurtos krémmel. Annyira isteni sárgabarackokat vettem, hogy szinte magától értetődő volt a párosítás. Na de a macaronok: életemben nem készítettem még, de azt jól tudtam, hogy nem épp a legegyszerűbb süteményről van szó. Szeretem a harmóniát az ízek és hozzávalók terén. A macaront díszítésnek szántam, és ebből jött az ötlet, ha már úgyis mandulával dolgozom, ez visszaköszönhetne a torta kekszes alapjában is, ezért esett a választásom az olaszok amaretti kekszére, a barack pedig a macaron töltelékébe került.  Micsoda csavar, ugye?

Nem tudok betelni a spárgával! Az elmúlt hetekben rengetegszer ettem: grilleztem különböző ételek köreteként, saláták kiegészítőjeként, készült belőle finom krémleves is, és bevallom néha nyersen is megettem egy-egy vékony, roppanós zöld spárgát, annyira finom volt.  Eddig viszont mindig a klasszikus ízesítés dominált, hiszen már kevés só, bors és olívaolaj is abszolút elegendő hozzá. Egy idő után, mégis valami újra vágyik az ember, és mivel nagyon kedvelem a keleties ízeket, jött az ötlet, hogy ez a remek zöldség is része lehetne egy ilyen fogásnak. Nagy sajnálatomra elérkezik a szezon vége, és ha még Ti is szívesen kipróbálnátok egy utolsó spárgás receptet, csak ajánlani tudom ezeket a töltött csirkecombokat.

Hoztam már olaszos desszertet, és most megmutatom az egyik kedvenc ízkombinációmban készült főételemet is. Végre illatos és igazán jó ízű a paradicsom, pénteken pedig gyönyörű cserepes bazsalikomot vettem, így azonnal jött az a caprese csirke ötlete.

Tudom, a reggeli elvileg a nap legfontosabb étkezése, és hétvégén általában meg is adom a módját, például egy finom omlettel. Hétköznap azonban, őszintén bevallom, inkább alszom egy fél órával tovább, mint hogy otthon egyek. Így marad az irodai reggeli, ahol nehéz fenntartani a változatosságot, főleg, ha még arra is igyekszik odafigyelni az ember, hogy egészségesen étkezzen. Egy ideig bolti müzlit ettem, vagy zabpehelyből készítettem zabkását a mikróban, jó sok gyümölccsel megpakolva. (Ez utóbbi mondjuk a mai napig megmaradt, mert az éppen szezonális gyümölcsök változtatásával, sokféle variáció lehetséges.)

Szerencsére, a száraz müzli helyett, ami általában tele van cukorral, sok esetben tartósítószerrel és az aszalt gyümi mindig csak mazsola – amit nem is szeretek –, rátaláltam a jolly joker változatra: ez a granola. Tulajdonképpen az előbbi pirított változata, amitől az egész valami teljesen új szintre emelkedik. Szinte bármilyen kombinációban, és ráadásul hihetetlenül egyszerűen és gyorsan elkészíthető. Bevallom, én szinte függővé váltam, annyira finom: a ropogós zabpehely, az aszalt gyümölcsök – nálam semmi mazsola! –, a magok és fűszerek keveréke, ez az én tökéletes és változatos hétköznapi reggelim. És most még egy csavarral a granolából kekszet sütöttem, így már nem csak a reggeli, hanem egy remek tízórai vagy uzsonna alternatívám is van, ami ajándéknak sem utolsó.

Leves receptet eddig nem hoztam a blogra, pedig oda vagyok a levesekért. Egy borongós őszi vagy egy vacogós téli napon sokszor csak egy igazán melengető, tartalmas levesre vágyom. Vagy legyen forró nyár, amikor egy jól behűtött gyümölcslevesnek, vagy egy fűszeres gazpachonak nem tudok ellenállni. De a tavasz valahogy más, ilyenkor van, hogy hetekig eszembe se jut levest főzni. Van azonban egy recept, amit ki nem hagynék ebben az évszakban, ez pedig a kétféle spárgából készült, parmezánnal, a szintén szezonális, friss, új fokhagymával és grillezett spárga fejekkel megbolondított krémleves.

Elárulok egy titkot: tortilla lapot készíteni otthon, ezerszer egyszerűbb és gyorsabb, mint elsőre gondolná az ember, és nem mellesleg töredékébe kerül, mint a boltban kapható társai, hiszen csak pár hozzávalóra van szükség. Utána már csak rajtad áll, mit hozol ki belőle: tortilla tekercs, burrito, egy finom saláta kiegészítője, vagy ha extrán fűszerezed és háromszögekre vágva még bedobod a sütőbe pillanatok alatt kész a házi nachos chips. Az én egyik nagy kedvencem a mexikóiak melegszendvicse, a quesadilla. Valójában ez már inkább tex-mex étel, de ebből is látszik, hogy a kultúrák találkozásából igazán jó dolgok születhetnek.