A tavaly őszi Caprese galette receptem volt a kiindulópontja ennek a mostani szintén paradicsomos, de ezúttal feta sajttal készült változatnak. Bele is olvastam a tavalyi bejegyzésembe, nem semmi, milyen összevissza idő tud lenni, tavaly szeptemberben a vénasszonyok nyarát hiányoltam, és a novemberi idő miatt szomorkodtam. Bezzeg idén, október van már, és alig pár napja kezdett el hűlni az idő. Nekem jobban tetszett ez az ősz eleje, pont kellemes huszonfokok, de most már felkészültem a bekuckózós időszakra is. Addig is, ahogy ígértem van még két nyárzáró receptem, jobban mondva szezonbúcsúztató. Ebbe a pitébe például még az kertből kapott paradicsomok kaptak helyet, jó felhasználási mód, ha nálatok is terem még, sőt, akár a kicsit puhább vagy csúnyácskák darabokat is remekül fel lehet használni.

Nálam még tart a nyári hangulat, de ebbe a fagyiba csempésztem már egy pici őszt is: körtével és gyömbérrel megbolondított karamell fagylaltot készítettem David Lebovitz receptje alapján. Nekem ez olyan igazi vénasszonyok nyara desszert lett. Nagyon szeretem a házi fagylaltokat, és szeretek kísérletezni az ízekkel is, ez is egy különleges változat lett szerintem. Menetközben jött az ötlet, hogy feldobom még az egészet pirított magvakkal is, aminek a fűszerezését szintén a fagyihoz alakítottam, ez adott bele még egy csavart.

Nagyon régóta ez az egyik kedvenc sütim. Anyukám mindig sütött ilyet, mikor eljött a szilvaszezon, ma is bármikor tudok neki örülni, mikor ezzel fogad minket. Egy nagyon egyszerű alap recept, most végre leírtam a mennyiségeket, hogy mindig meglegyen segítségnek, ha eszembe jut. 

Régen jártam itt, régen volt új recept. Ennek az egyszerű sütinek, viszont olyan szép színe, isteni illata és fanyar de telt íze lett, hogy gondoltam megmutatom Nektek. Receptnek mértékkel mondanám, mert nagyon egyszerű, de azért leírom, hogy készítettem.

Kicsit nehezen indul be a tavasz, és én is nehezen találok vissza ide. Pár hónapja elköltöztünk, és belakni egy új otthont, hosszú folyamat, de persze alapvetően jó értelemben. Az biztos, hogy sok a teendő, és nehezen szakítok időt a kikapcsolódásra, ez esetben a főzésre, sütésre, fotózásra. Na de kifogást mindig könnyű keresni… Ami nagyon motiváló, hogy ilyenkor már egyre több friss alapanyag érhető el, ami újra meghozza a kedvemet, hogy alkossak. Szép nagy doboz áfonyát vettem, és bár ez is olyan gyümölcs, amit simán megeszek magában is, szerettem volna sütni belőle valamit, és fotózni is. Az új "háttérem" pedig a csempe a konyhában, annyira szeretem! Nem meglepő, de ez az egyik kedvenc részem az új otthonunkban.

Már nagyon hiányzott a fotózás, ezért gondoltam sütök valami egyszerű és gyors sütit, amin gyakorolhatok. A kész leveles tészta ilyenkor mindig jó választás, nagyon szeretek vele dolgozni. Maradékmentő megoldásnak is jó volt ez most, elnyelt némi mikulás és adventi naptár csokit, ezekből készült a töltelék. Kicsit olyan lett a végeredmény mint egy ropogós mini babka a benne lévő magokkal felturbózott csokis tölteléktől.

Egy részem már átkapcsolt karácsonyi üzemmódra... Amiről mindenképp fogok még részletesebben is mesélni, az az egy hete indult Telepocak karácsonyra jótékonysági kampányunk, aminek keretében rászoruló családok téli szüneti étkezésére gyűjtünk. A csapat által összeállított ebook(ok) megvásárlásával segíthetsz Te is. Idén készült Olcsó receptek családoknak címmel egy második kiadvány is, amiben egy sor, változatos, jó alapanyagokból összeállított fogást találtok. Több leves is helyet kapott a könyvben, az első, az én nagy kedvencem is, a sütőtökkrémleves. Ezen felbuzdulva, és mert még november van, őszzáró receptként elhoztam Nektek az én kedvenc változatomat ebből a levesből. El se hiszem, hogy vasárnap már kezdődik az adventi időszak. Jöhetnek a karácsonyi, téli finomságok. Megmutatom majd én is miket készítettem tavaly és idén a Telepocak sütis könyvekbe. A jótékonysági felhívásról addig is a fenti linkre kattintva megtaláltok minden információt. 

Ahogy hűl az idő, egyre többször kívánok meg egy nagy bögre forró levest. Általában bögréből eszem a levest, jobban mondva a munkahelyemen mindig, de otthon is sokszor így tálalom. Valahogy jobban esik abból kanalazva. A hagymaleves lassan főzött francia változata pedig az egyik kedvencem, főleg mikor ramaty az idő, és kedvem van csak úgy bekuckózni. Ez nem egy gyors fogás, a lassú karamellizálás az egyik kulcsa, hogy ilyen finom ízeket kapjunk. Új kísérletképpen ezúttal egy nagy adag gombát is kevertem bele, szerintem nagyon jó kombináció lett. A sűrű levesek i-jére a pontot nálam a feltétek teszik fel, a hagymaleves tetején ez az elengedhetetlen sajtos pirítós. Ami még jobb, ha többféle sajttal készül. Ha van rá alkalmas edény, akár sütőben is össze lehet sütni a pirítóssal együtt a levest a végén, úgy még különlegesebb lesz, de ha csak a tetejére halmozzátok a sajtos falatokat, akkor sem fog megsértődni senki.

Későn érő fügével rendelkezők előnyben. Egy kedves barátnőm most szüreteli a kertjükben lévő füge bokorról a termést, és szerencsére tudja, mennyire szeretem, ezért múlt héten kaptam tőle egy nagy adagot. Volt még otthon néhány kallódó szilvám is, ami már kezdett puhulni, de sütibe még tökéletesen megfelelt. Amúgy ha csak szilva van otthon, akár azzal is elkészíthető ez a sütemény. Tudom, hogy megint galette, de nem tudok betelni vele, annyira egyszerű elkészíteni, és nagyon jól elnyel (mint itt is látszik), minden maradék gyümölcsöt. Nem mellesleg, jól is mutat. 

Néhány hete már meséltem Nektek, hogy megjelent velem egy interjú és mellette négy receptem a Vidék Íze magazinban. Még mindig hihetetlen magam így nyomtatásban látni... Alapvetően egy elbújós típus vagyok, csak az ételeimet szeretem előtérbe helyezni, magamat kevésbé. Ez most egy nagyon jó kibillentő helyzet volt, nagyon élveztem az interjút is, és persze a receptek összeválogatását, és fotózását is. Az egész még nyáron készült az októberi számba, vicces volt a nagy melegben már az őszi alapanyagokra koncentrálni, de nagyon tetszett ez a fajta előre tervezés. Kerültek be régi és új receptek is, minden most fotózva. Ez a céklakrém pedig itt debütált először, egy szuper egyszerű és gyors finomság, ami az egyik kedvenc őszi zöldségemből készült. Pirítósra kenve isteni, de akár mártogatósnak is jól működik.