Aki hozzám hasonlóan nagyon szereti a padlizsánkrémet, annak tuti van saját kedvenc verziója, amire mindenek felett esküszik. Ez alól én sem vagyok kivétel, évekig a bevált hozzávalókkal, és ízesítéssel készítettem ezt a krémet. Most viszont megjött a kedvem a kísérletezéshez. Pár hete vettem cserepes koriandert, ami azóta is gyönyörűen zöldell, a cudar idő ellenére. így esett, hogy most ez lett a fő ízesítőm. A lime és a chili tökéletesen harmonizál ezzel a zöldfűszerrel, ebben a kombinációban egy igazán pikáns, mégis könnyű padlizsánkrém lett a végeredmény.

A hétvégén gyerekkori kedvencekről, régi ételekről, hozzávalókról beszélgettünk. Szeretem az ilyen témákat, jó hallgatni, megismerni más családokban vagy akár más generációkban mi volt a szokás, mik voltak a bevált praktikák, visszatérő receptek. Például ha valahol ott van a kertben a sok-sok almafa, mindenféle fajtájú, formájú, ízű, nem meglepő módon, szinte mindenbe ez a gyümölcs kerül. A fűszeres kompót, egy jó almás pite, húsok mellé sült alma nekem sem idegen, de meg kell mondjam, palacsintába – legalábbis a tésztájába – mi sosem kevertük bele. Egyszer mindent ki kell próbálni…

Anyukámtól tanultam még évekkel ezelőtt az omlós szilvás süti elkészítését. Ez az egyik kedvenc őszi süteményem, amit kb. fél óra alatt lehet összedobni. Klasszikus omlós tészta alap, jó sok szilvával megpakolva és fahéjas cukorral megszórva. Megbecsülök minden családi receptet, és folyamatosan gyűjtöm őket egy erre szánt füzetemben, viszont az is igaz, hogy szeretek tovább kísérletezni, új irányokat kipróbálni, más alapanyagokkal is tesztelni egy-egy bevált fogást. Így készült most ez desszert is egy egészségesebb, de szerintem hasonlóan finom verzióban.

Bizonyos értelemben ünnepi recept ez, mivel ez a 100. poszt a blogon! Nekem ez egy igazi „Hűha, alig hiszem el, hogy eljutottam idáig!” élmény… Remélem lesz még sokszor ennyi! Köszönöm, hogy olvastok, főztök, és itt vagytok velem. Ennek apropóján, nagyon nagy örömmel és szeretettel ajánlom most ezt a süteményt minden kedves Olvasómnak.

Lassan érkezett meg az ősz, de most már nehéz elbújni előle, egyre többet esik, és jobban fúj szél… Ilyenkor szívesen főzök olyan ételeket, amik kívül-belül felmelegítenek. Ez is egy ilyen fogás, sok-sok zöldséggel, egy könnyű kuszkusz körettel kiegészítve, ami tökéletesen illik a lime-os csirkefalatokhoz. A színe is gyönyörű, ez már önmagában elég, hogy feldobja az embert (engem legalábbis), és az ízében is teljes az összhang: a chilitől és a gyömbértől picit csípős, a kurkumától pikáns, a töktől enyhén édeskés, és benne van a lime megbújó savassága is.

Tudom-tudom, megint krémleves, de remélem, elnézitek nekem, mivel nagy kedvenc nálam, főleg, ahogy hűl az idő. Számtalan arca van, sokféle alapanyagot és ezáltal ízt lehet kombinálni, rengeteg szuper zöldség kerülhet egyszerre a tányérra. Ilyenkor amúgy is fontos, hogy minél több vitaminhoz jusson a szervezet, hogy amennyire lehet, megússzuk a náthát és lehetőleg messziről elkerüljön az őszi levertség.

Találtam otthon néhány régebbi almát, amik igaz már picit ráncosabbak, de cserébe isteni édesek voltak. Ezeket én már magában nem annyira szeretem megenni, de tökéletes alapanyag lehet belőlük egy finom sütibe. Először a klasszikus almás pite jutott eszembe, de annak még nem kísérleteztem ki az alakbarát verzióját – van, ami egyszerűen úgy jó, ahogy van! – így jutott eszembe a crumble. Az eredeti kanalazható desszertet kicsit átformálva, szeletelhető süteményt sütöttem belőle.

Bár sosem jártam még a tengeren túl, de sok amerikai gasztro blogot olvasok, így akaratlanul is belebotlottam párszor ebbe a fűszerbe. Már nálunk is kezd elterjedni, főleg a nagy kávézóláncok őszi kínálatában lehet vele találkozni. Ugyanis nem csak sütik, tökös ételek, hanem kávék ízesítésére is nagy szeretettel használják. Van, aki azt mondta, neki már a karácsonyt idézi, és szerintem is van benne valami, hiszen fahéj, gyömbér, szerecsendió, szegfűszeg és szegfűbors alkotja ezt a karakteres keveréket. De nem rohanok még ennyire előre, egyelőre élvezem az őszi napsütést, és a finom fűszerezésű ételeket.

Pár hónappal ezelőtt elmentem egy esti steak főzőkurzusra. Gondolom, első körben mindenkinek inkább a vörös húsok jutnak eszébe erről, de itt ezúttal a szárnyasok kerültek terítékre. Bár nagyon szeretem a marhát, otthon gyakrabban dolgozom csirkével vagy pulykával. Emiatt is voltam nagyon kíváncsi mi mindent tanulhatok még ezeknek a húsféléknek az elkészítéséről. Sütöttünk libamájat, kacsát és csirkemellet is. Komolyan mondom, a legomlósabb mell volt, amit eddig ettem, csak ámultam. Így otthon is el kellett készítenem újra és újra és újra…

Múlt héten végre eljött a nyaralás ideje, tudom-tudom, nem siettem el, de lehet pont ezért is nagyon élveztem minden pillanatát. Csodás helyeken jártunk Dél-Olaszországban és isteni finomakat ettünk. Ha valami kiritkát kéne mégis megfogalmaznom, két dolog jutna eszembe. Az egyik – számomra hihetetlen – hogy reggelire csak édes péksüteményeket esznek. Én már két nap után csak egy sonkás szendvicsre vagy egy jó rántottára vágytam. A másik, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem talál az ember levest az étlapokon, ami nekem az egyik kedvenc fogásom. Ettől függetlenül élményekkel feltöltődve értem haza, igaz, levesre éhesen…