Megérkezett a március, és nem csak papíron, hanem odakint is beköszöntött a tavasz. Bár nagyon jó ez a kellemes átmeneti idő - amíg nem esik az eső -, de mégis kicsit fájó szívvel búcsúzom a téltől minden évben. Szeretem azt a pár hónapot, a tisztán csípős hideg levegőt, a havat, a karácsonyt, a síelést, a disznóvágást, a lakást és lelket melengető ételeket, és még sorolhatnám... A zöldség-gyümölcs kínálat is teljesen átalakul erre az időszakra, de én sosem bánom. Hétvégére rendesen feltankoltam mindenféle citrusfélét - amíg még lehet - ezekből született többek között ez a szuper saláta. Legyen ez az idei telet búcsúztató recept.

Nagyon szeretem a tortillát mindenféle formában tálalva, de tény, hogy általában inkább az ebédem, vagy a vacsorám része szokott lenni. Egészen mostanáig… Végre eljött az ideje, hogy a reggeli körbe is bekerüljön. Ez az omlettes verzió tökéletes alaprecept, amit kedvünkre - vagy a hűtőnk tartalmát figyelembe véve - variálhatunk. Ráadásul könnyen szállítható.

Talán jó páran emlékeztek még a Susi és Tekergő ominózus jelenetére, az olasz étteremben közösen elfogyasztott húsgombócos spagettire. A mesét én is nagyon szerettem régen, a húsgombócos tészta pedig a mai napig a kedvencek között szerepel.

Lakásavatóra voltunk hivatalosak a hétvégén, és szerettem volna, valamilyen ajándékkal kedveskedni. Ez mindig nehéz, hiszen ha nem láttad még a lakást, nem tudni, mi illik bele. Így maradtam a klasszikusnál, egy szép csokor virágnál, és magamhoz hűen, sütöttem is. Erre az alkalomra készültek ezek a körtével és ropogós morzsával megpakolt, könnyű krémmel tálalt, diós mini piték.

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nálam a január még mindig elég sűrű szokott lenni, ami a családi és baráti összejöveteleket illeti. Legutoljára anyukámék voltak nálam, még karácsonyfa búcsúztató, évkezdő vacsin. Nem akartam nagy főzést csapni - karácsony után amúgy sem vágyik rá az ember - inkább valami egyszerűbben gondolkodtam. Erre az alkalomra készültek ezek az édesburgonyás falatkák is.

Korábban ígértem, hogy megmutatom majd a karácsonyi granola receptemet. Pár éve ajándékba készült, és idén újra előkerült a tarsolyból ez a recept. Persze dupla adagot sütöttem, így szép kis csomagok mellett otthonra is maradt. Már alig várom, hogy egy kényelmes reggelen bevackolhassam magam még pizsamában a kanapéra egy tál ilyen finomsággal, valami – minden évben visszatérő – karácsonyi filmet bambulva, és kényelmesen megreggelizem. 

Karácsony közeledtével egyre többet töröm a fejem, miket süssek, főzzek, ha hozzám jönnek látogatóba, vagy mi legyen vendégségbe is jól szállítható finomság, nem is beszélve az ehető/iható ajándékokról, amik már évek óta a karácsonyi to do lista élén szerepelnek. Bár oda vagyok mindenféle finomságért, ami ilyenkor az asztalra kerül, de azért nem árt pár olyan recept a tarsolyunkban, ami jó kiegészítője lehet ezeknek a fogásoknak, de mégsem terheli túl a pocakunkat – kajakóma kerülendő. Például itt ez sült kelbimbós köret, ami szerintem bármilyen húsétel mellett megállná a helyét. Gyönyörű színekben pompázik, nem kell hozzá sok hozzávaló (cserébe ezek szuper jó alapanyagok), és nagyon hamar elkészül. Kell ennél több?

Sokféle formában szeretem a tojást reggelire. Legyen az omlett, rántotta, buggyantott vagy lágytojás, és nagy kedvenc a tojáskrém is. Szerintem jó választás, ha napindító fogásról van szó, megadja a kellő energiát. Eddig azonban csak hétvégén álltam neki, picit időigényesebb elkészíteni bármelyik változatot, és az igazat megvallva, frissen a legjobb. (Kivéve a tojáskrém, mert annak szuperül áll, ha hagyjuk az ízeket összeérni.) Egy ideje már foglalkoztatott a muffin formában süthető tojásos finomságok gondolata, most végre ki is próbáltam. (Igaz, muffin helyett szufléban.) Végre, találtam egy olyan verziót, ami még másnap munkába is megállta a helyét, akár hidegen is vagy egy kis melegítéssel.

Már nagyon vártam az adventi időszakot. Bár az idei december is elég húzósnak ígérkezik, főleg a két szombati munkanappal, így nehezebb lesz készülni is. Ennek ellenére – vagy pont ezért – nekem fontos, hogy az első gyertyagyújtós vasárnap már kikerüljenek az első díszek, elkészüljön a koszorú... A ráhangolódás egyik legjobb segítője nálam az itthon főzött forralt bor. 

Korábban már említettem, hogy sokáig nem voltunk jó barátságban a tökkel. Közös életünk első állomása egy - a mostani recepthez hasonló - krémleves volt. Ezúton is köszönöm, annak a kedves kolléga-barátnőmnek, hogy akkor évekkel ezelőtt megkóstoltatta velem az ebédjét, és rájöttem, hogy lehet olyan tökös ételt készíteni, ami nem csak, hogy ízleni fog, de újra és újra elkészítem majd,idővel pedig élvezettel tovább alakítgatom. Azóta sincs megállás a leveseknél, jöhetnek főételek, sőt desszertek is készühetnek ebből a szuper zöldségből.