Karácsony közeledtével egyre többet töröm a fejem, miket süssek, főzzek, ha hozzám jönnek látogatóba, vagy mi legyen vendégségbe is jól szállítható finomság, nem is beszélve az ehető/iható ajándékokról, amik már évek óta a karácsonyi to do lista élén szerepelnek. Bár oda vagyok mindenféle finomságért, ami ilyenkor az asztalra kerül, de azért nem árt pár olyan recept a tarsolyunkban, ami jó kiegészítője lehet ezeknek a fogásoknak, de mégsem terheli túl a pocakunkat – kajakóma kerülendő. Például itt ez sült kelbimbós köret, ami szerintem bármilyen húsétel mellett megállná a helyét. Gyönyörű színekben pompázik, nem kell hozzá sok hozzávaló (cserébe ezek szuper jó alapanyagok), és nagyon hamar elkészül. Kell ennél több?
Úgy látszik mostanában több olyan alapanyag is terítékre került, amire elmondhatom, hogy nagyon sokáig kvázi tiltólistás volt nálam. De hát könyörgöm, melyik gyerek rajong például a kelbimbóért? (Najó, biztos van az a tisztelni való kivétel, aki erősíti a szabályt…) Én megvallom őszintén, nem csak gyerekfejjel, de felnőttként is messziről kerültem ezt a zöldséget. Bezzeg a kelkáposzta simán jöhet, egy jó rakott kel, vagy frankfurti leves bármikor befutó, de a kelbimbó az kizárt. Aztán kb. egy éve megkóstoltam sütve, és meg kell mondanom, ez valami egészen nyami... És a csodaszép mélyzöld szín… Szerintem nagyon is sokat számít, miként mutat egy étel a tányéron, és engem a puhára főtt, kifakult zöldszínű kelbimbó nem tudott meggyőzni. Lényeg, a lényeg, ebben a formában szerintem nagyon finom, ráadásul azzal, hogy csak rövidebb ideig hőkezeljük, a tápanyag tartalmából sem veszít annyit, nem fő ki belőle minden jóság. A kelbimbó a nagyon egészséges zöldségek közé tartozik, többek között rengeteg C- és K-vitamint tartalmaz, egy adag fedezi a napi szükségletet. (Korábban külön lábosban pároltam elő, és utána pirította le, most Lila Füge Ünnep magazinban találtam ezt a serpenyőben párolós majd sütős módszert, és jól bevált. Kevesebb edény, gyorsabb elkészítés.)
Bár lehet, elsőre furcsán hangzik, de az enyhén kesernyés, nagyon karakteres ízű kelbimbó mellé nagyon jól passzolnak a nyers, roppanós, egyszerre édeskés és savanyú gránátalma magok. Szintén szuper alapanyagokról van szó, alacsony kalóriatartalmú, viszont rostokban igen gazdag, továbbá többféle vitamint is tartalmaz. Használtam még ebben az ételben gránátalma szirupot is, imádom mindenféle saláta öntethez keverni, hihetetlenül intenzív és pikáns az íze. Törökországból hoztam haza, de itthon is beszerezhető ázsiai fűszereket, termékeket árusító boltokban. Ha nincs, vagy nem szívesen vennétek (bár érdemes kipróbálni), akkor pótoljátok méz, citrom és frissen facsart gránátalmalé keverékével. Kevésbé sűrű, de ízében igen hasonló eredményt lehet elérni.
A fenyőmag a koronája ennek a fogásnak. Tényleg elég egy kanálnyi lepirított mag, nagyon jól kiegészíti ezt az ételt. Ilyen formában ez akár az ünnepi asztal dísze is lehet, meleg szívvel ajánlom akár a karácsonyi menühöz is.
Hozzávalók:
(2-3 adag)
- 40 dkg kelbimbó
- ¼ gránátalma magjai
- 1 kk fenyőmag
- 1 ek olívaolaj
- 2 kk gránátalma szirup (vagy 1-1 kk citrom és méz és egy 1 ek gránátalma lé)
- só, frissen őrölt bors
Elkészítés:
- Vegyél elő egy nagy (kb. 30 centis, tapadásmentes) serpenyőt. A fenyőmagot száraz serpenyőben, magas hőfokozaton 1-2 perc alatt pirítsd meg, majd borítsd ki egy tálkába és tedd félre.
- A kelbimbót hideg vízben mosd át, a végüket vágd le, majd felezd el őket, és helyezd egymás mellé vágott felükkel lefelé a pirításhoz használt serpenyőbe.
- Önts rá 1,5 dl vizet, és közepes lángon forrald fel, majd rotyogtasd kb. 10 percig, amíg elforr a víz alóluk. A kelbimbók gyönyörűen kizöldülnek, és ennyi idő alatt roppanósra főnek.
- Amíg fő, a gránátalmából szedd ki a magokat. Nálam bevált módszer: a félbevágott gránátalmát, vágott felével lefelé a kezembe fogom és fakanállal kiütögetem a magokat, úgy, hogy a magok a tenyerembe, majd az ujjaim között az aláhelyezett tálba potyogjanak. (Másnál a cikkekre vágás működik, szóval a technika bármi lehet.) Kb. a magok negyedére lesz szükséged ehhez a fogáshoz. Ha nincs gránátalma szirupod, akkor a gránátalma egyik felének levét facsard ki.
- Locsold meg az előkészített kelbimbókat az olívaolajjal, gránátalma sziruppal (ha nincs szirupod, akkor az összekevert mézzel, citromlével, gránátalmalével), enyhén sózd meg, szórd meg egy frissen őrölt borssal, és egy-két perc alatt pirítsd át a kelbimbók vágott felét. Tényleg elég nagyon rövid idő, a szirup/méz miatt könnyen odakap, nálam sajnos ez elő is fordult, csak egy fél percre fordultam el.
- Borítsd ki egy nagy tálba a megsütött kelbimbókat, szórd meg a gránátalma magjával és a pirított fenyőmaggal. Locsolhatsz még rá egy kevés extra gránátalma szirupot vagy kevert öntetet. Frissen tálald.
Kellemes karácsonyi készülődést Mindenkinek, én is szeretnék még pár jó ötletet addig megosztani Veletek.
