Nem ez volt életem legjobb időszaka, leginkább ezzel az idézettel tudnám jellemezni: “Ma egész jól indult a napom...aztán felkeltem.” Na nekem ez volt az augusztus: az első pár nap, a szülinapom még szuper hónapot ígért, aztán minden elromlott. Igaz, már az elmúlt hónapokban sem voltam túl aktív itt a blogon, a főzés és a fotózás iránti lelkesedésem is rohamosan csökkent, ami máskor boldoggá tett, sajnos nem tudott kikapcsolni, feltölteni.

Most viszont beiratkoztam egy online fotós tanfolyamra Szöllősi Kiss Orsihoz, ami kifejezetten telefonos fényképezéshez ad tanácsokat, pár napja végre megnéztem a tananyagokat is. Most még zsong a fejem a sok infótól, de nagy löketet adott. Újra lelkesen álltam neki ételeket összeállítani, sütni, komponálni, beállításokat nézegetni, fotózni. Végre újra érzem, amit korábban, hogy finomakat sütni, főzni, szépen tálalni, milyen jó érzés! Most erősen kapaszkodom ebbe a lelkesedésbe, hogy ne hagyjon el újra. Az örömködés egyik első szereplője ez a brownie lett. :)

Na ez egy igazi spontán főzés volt! Csak azt tudtam, hogy szeretnék az itthon lévő sok zöldségből valami könnyű, gyors és finom ebédet készíteni. Emiatt ez egy olyan mindent bele étel lett.

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én rendszerint úgy járok, hogy megveszek egy nagy fürt banánt (azt a szép, még félig zöldet, mert igazán azt szeretem), amiből párat meg is eszem, aztán pikpak, pár nap alatt, már egyre barnább és puhább gyümölcsök néznek rám a konyhapultról. Amiket ezután csak tovább kerülgetek - mert ilyenkor már magában nem az igazi -, amíg egészen feketés-barnás héjuk nem lesz, akkor pedig már nincs mese, azonnal készíteni kell belőlük valamit. Szerintem amúgy az ilyen esetek miatt született meg a banánkenyér receptje is, amit én is nagyon bírok, de most valami jóval egyszerűbbre vágytam. Na így lettek ezek a zabsütik.

Nem először hozok Nektek granola receptet, nem véletlenül. Az elmúlt évek során az egyik kedvenc reggelim lett ez a ropogós müzliféleség.  Azért is ajánlom most szívből nektek, mert kis munkával egy nagy tepsinyi adagot készíthettek el belőle, ami akár két-három hétre is jó reggeli lehet, attól függően hányan vagytok. Így mindig lesz kéznél egy gyors és tápláló reggeli ötlet, ha nincs időtök vagy kedvetek mással bajlódni. Általában joghurttal és valamilyen friss gyümölccsel eszem, néha csak tejbe szórom, és az is előfordul, hogy magában is ezt nassolom.

Ez a mostani helyzet sok mindenkit főzésre/sütésre ösztökélt, ami szerintem nagyon jó dolog. Új dolgokat megtanulni mindig hasznos és remélhetőleg örömteli élmény. Most sokan kezdtek bele kenyér és más pékáruk sütésébe is, sőt - és előttük végképp le a kalappal - kovász nevelésbe. Magamat is nagy kísérletezőnek tartom, a kelt tésztákért pedig kifejezetten odáig vagyok, de az is igaz, hogy néha szeretem az egyszerűbb utat választani. Úgyhogy a kovász készítést egyelőre még elnapoltam, azt a kevés élesztőt, ami még itthon van, pedig félretettem, pl. húsvéti kalács sütéshez. (Még mindig megdöbbentő számomra, hogy az élesztő beszerzés nem éppen problémamentes, úgyhogy én is beosztom.) Így jutott eszembe az ír szódás kenyér. Ehhez sem élesztő, sem sütőpor nem szükséges, és keleszteni sem kell. Mindössze pár hozzávalót kell beszerezni, sőt nagy eséllyel ezek még vannak is otthon, mindezt összekeverni és mehet is a sütőbe.

Többször is neki kezdtem ennek a posztnak, de megvallom, nehezen boldogultam vele. Hiába szeretném a blog életét elkülöníteni a mostani helyzettől, ez egyszerűen képtelenség. Befolyásol mindent és mindenkit. Az én egyik lételemem a főzés és a sütés, ami kikapcsol, feltölt, és boldoggá tesz. Most viszont sokszor nem egyszerű, néha pedig egészen terhes tud lenni. Ilyenkor muszáj megállnom, és átgondolnom a dolgokat. Sok minden kavarog a fejemben. De tudjátok, mi az, amitől jó kedvem lett, és még jobban motivált, hogy főzzek és fotózzak, recepteket írjak Nektek? Hogy most szinte mindenki a lehetőségek teljes skáláját kihasználva alkot a konyhában... Sokan belevágtak, és nem csak egyszerű dolgokba, hanem akár a kenyérsütésbe is, ami szerintem nagyon vagány dolog. Ezt még én is csak most tanulom, de nagyon élvezem... Ettől pedig megjön a jó kedvem is. Főzni és sütni öröm, és most látszik, hogy mindannyian képesek is vagyunk rá.

Tudom, régen jelentkeztem, megmondom őszintén, kicsit döcögősebben indult az év eleje, mint gondoltam volna. Nem emlékszem, mikor volt velem ilyen utoljára, de nagyon nehezen jön az ihlet a főzéshez. A téli időszak amúgy is kihívást jelent, ilyenkor kisebb az alapanyag választék, én is sokszor nyúlok ugyanazokhoz a hozzávalókhoz, így persze könnyebben megunom a bevált recepteket. Szerencsére halomban állnak otthon az új és régi szakácskönyvek, és ott egy csomó magyar és külföldi blog, amit napi szinten olvasok. Most ezekhez a forrásokhoz fordultam ötletért, amíg próbálok visszarázódni a régi kerékvágásba.

Több nagyszerű dolog is van ebben a salátában. Egyrészt a diót kivéve - amit egy pici mézzel és citrommal átpirítottam - minden teljesen nyersen kerül bele, emiatt lesz méginkább szuper vitaminforrás. Másrészt az elkészítéséhez semmilyen extra tudásra vagy kütyüre nincs szükség, maximum egy gumikesztyűt és kötényt javasolnék a cékla miatt. Egy sima reszelő vagy szeletelő elég a répa és a cékla elkészítéséhez, ha pedig elektromos géped van, mindez alig pár perc alatt véghez is vihető.

Nagyon szeretem ezt a kis kuglóf formát, bármilyen sütiből igazán különleges darabot varázsol. Ráadásul ebben a méretben nagyon jól tölthető, amit érdemes kihasználni. Ez a citromos változat is szuper jól mutat a hétvégi közös ebédet követő kávé/tea kísérőjeként, és milyen finom! Még pár hete sütöttem a családi összejövetelre - szemfülesek instán már láthatták a képet -, és végre volt időm, hogy megírjam Nektek a posztot a recepttel együtt.

Nagyon szeretem a különböző ázsiai ételeket, ezekért a zöldséges-húsos, netalántán rákokkal megbolondított tésztákért pedig egyenesen odáig vagyok. Időről-időre veszek valami számomra újféle tésztafélét, hogy otthon is kipróbálhassam. Szeretek kísérletezni. Az egyik legjobb dolog, hogy ezek a vékony - angolul egyszerűen csak noodle-nek nevezett - tésztafélék alig pár perc alatt elkészülnek, így gyorsan lehet finomat varázsolni belőlük. A legújabb szerzeményem ez a teljes kiőrlésű mie tészta volt, amihez többféle zöldség, egy kevés csirke husi és pirított kesudió került, megbolondítva egy mézes-zöldcitromos-szójás szósszal. Gyorsan elkészül, és nagyon finom!