Ez az utolsó paradicsomos receptem a szezonra, azt hiszem… Mondtam, hogy nehezen búcsúzom a paradicsomtól, nagy kedvencem. Ebben a receptben pedig tényleg valami zseniális dolog történik. A végeredmény egyszerre édes, savanykás, sós és pikáns, a karamellizált lilahagyma, a sült paradicsom, a balzsamecet, a krémes fokhagyma és a friss bazsalikom tökéletes összhangban pompázik a leveles tészta tetején, vagy alatt? Na igen, mert ez is egy fordított tarte tatin…

Szeptember végéhez képest elég masszív novemberi idő van kinn. Megmondom őszintén, azért még vártam a vénasszonyok nyarát, azt a kellemes őszi időt, mikor süt a nap, meleg van, és szép aranybarna és bordó a táj… Receptekben már elő van készítve néhány őszi darab, és vannak is mindenféle ötleteim. Hétvégén azonban még a maradék kapott paradicsomot dolgoztam fel, és ezért szeretnék még Veletek megosztani két receptet a szezon legvégére. Napfény csalogatónak hátha jó lesz, legalább a tányéron. Amúgy most nézem, napra pontosan két éve raktam ki az előző paradicsomos galette receptet, amit most is alapként használtam. Csak ez most ilyen olasz-francia fúzió lett: olasz caprese saláta, pesto és a francia típusú galette párosításából. Na igen, a pesto pedig tökmaggal készült, így már kicsit ősziesebb a vonal.

Vannak kombinációk, amikre időszakosan teljesen rá tudok kattanni, ez most épp a körte, citrom és gyömbér hármasa. Nem is tudom honnan jött, lehet láttam vagy hallottam valahol, de teljesen megfogott. A héten készítettem lekvárt és ezt a süteményt, amibe használtam ezeket a hozzávalókat. És szeretném kipróbálni körte chutney ízesítésére is ezeket a fűszereket. Nektek van ilyen bevált kombinációtok? Elsőként megírtam Nektek ennek a körtés-mandulás, gyömbéres és fahéjas sütinek a receptjét, ami szerintem egy szuper alap recept lehet, cserélhető benne a gyümölcs és persze ahhoz passzolóan akár a fűszerezést is lehet alakítani.

Nem akartam sem a tökéletes, sem az alaprecept szavakat használni, hiszen a lecsó biztos azok között az ételek között szerepel, ami minden konyhában kicsit máshogy készül, mindenkinek meg van a saját kedvenc verziója. Ez most az enyém, illetve a miénk. Sok paradicsommal, egy kevés füstölt paprikával és benne főtt tükörtojással készítve, mi nagyon szeretjük így, ezért gondoltam Nektek is megmutatom, hátha lesz kedvetek kipróbálni.

Úgy örültem, hogy többen is írtátok, hogy szeretnétek a fügés brownie receptjét. Örömmel sütöttem meg újra, hogy minden részlet meg legyen. Azóta kaptam egy újabb adag gyümölcsöt, és annyira tetszett mindenkinek, hogy úgy néz ki egy harmadik tepsivel is csinálok még. Most tombol a fügeszezon, úgyhogy érdemes kipróbálni.

Az időjárás ma elég határozottan jelezte, hogy tessék ez itt már bizony szeptember. Szürke égbolt, eső, szél… A nagy melegek után hirtelen változott az évszak. Nem mintha a 35 fok hiányozna, de ilyen könnyen nem is tudom elengedni a jó időt. Mindig várom a vénasszonyok nyarát, azt a pont kellemes napsütötte időszakot. A fejemben és bekészítve is van még néhány késő nyári recept és fotó, amit szeretnék megosztani Veletek. Ez a mostani az egyik… A füge nálam abszolút a nyár és ősz közötti átmeneti időszakot képviseli, olyan szépen kombinálható a könnyű nyári és a karakteresebb őszi ételekben is. Ez a mostani fotósorozat kicsit művészibb lett, mint eddig nálam megszokhattátok, sosem fotóztam még így árnyékokat, de nagyon megfogtak a fények. Így még inkább passzol szeptember elejéhez, még ott a világosság, de már megbújik benne a borongós hangulat is.

Nyaraláson általában az egyszerű megoldásokat keresem, ilyenkor jobb a főzésben, sütésben is a biztosra menni. Ha szeretnék valami desszerttel előrukkolni, a bolti leveles tészta jolly joker megoldás. Szerintem már többször leírtam, de ez az egyik dolog, amit szívesen veszek meg készen. Persze bakancslistás a házi leveles elkészítése, de erre még nem nagyon szántam rá magam, meg az nem éppen a “gyorsan-egyszerűen” módszer. A kész leveles tésztával készülő sós vagy édes sütikben pont az a jó, hogy pár hozzávalóval pikk-pakk készíthetünk finom és látványos dolgokat. Most éppen barackos változatban.

Biztos Nektek is megvannak azok a gyerekkori emlékeitek, képek, hangok, illatok vagy ízek, amik kitörölhetetlenül beleégtek a tudatotokba. Gyerekként sok időt töltöttem a Balatonon, ezekhez a nyarakhoz számos kedves, vicces emlékem fűződik, órákig tudnék nosztalgiázni. A strandolás ilyenkor mindennapos program volt, reggel le a partra, este vissza a házba… Napközben hallgattuk a fagyis kocsi jellegzetes dallamát, ahogy az utcákat rója, és ott voltak a sétányon fel-le kerekező kukorica árusok is, akik a biciklire szerelt kosarukból, ládáikból kínálták a szép sárga csöveket, óbégatva hirdetve: “Májsz! Kukorica, májsz!” Nekem ez volt az egyik kedvencem, szerettem a fűben ülve elmajszolni ebédre. Uzsonnára pedig sokszor befért egy-két túrós, kakaós vagy lekváros palacsinta.

Szerencsére sok minden változott már, sokat fejlődött a környék gasztronómia terén is, de nekem azért mindig megmarad az a régi balatoni hangulat is, amit gyerekként szerettem. A főtt kukorica a mai napig a nyár kihagyhatatlan fogása, bár ma már inkább otthon készül. Most egy kicsit felturbózott változatot mutatok, remélem Nektek is tetszeni fog.

Még korábban ígértem egy gyors, alig pár hozzávalós zöldborsókrém receptet. Most végre volt időm újra elkészíteni, és fotózni is Nektek. Nagyon szeretem a mindenféle kencéket, ez az egyik kedvenc tematikám, például vendégvárós tálak összeállításakor. Egy sima hétköznap is könnyen tehetjük vele változatossá a reggelit, vacsorát: egy szelet pirítósra kenve már önmagában is finom, de jöhet mellé vagy a tetejére zöldség, sajt, akár felvágott is, és készen is van egy könnyű fogás.

Múlt héten nyaralni voltunk a Garda-tónál. Ha még nem jártatok arra, én teljes szívből ajánlom a leendő úticélok közé, mert hihetetlenül gyönyörű. Nekem ott van és lesz is a listán, mint minden olasz helyszín, ahol eddig jártam. Egyszerűen nem tudok betelni azzal az országgal, bármikor szívesen utazom bármelyik régiójába. Ezúttal itthonról mentünk kocsival egy hétre, és úgy jártuk körbe a tavat. Jó pár városkában megálltunk nézelődni, több helyen aludtunk, isteni finomakat ettünk és ittunk. Minden nap fagyiztunk, nagyon jó olasz borokat kóstoltunk és közben gyönyörködtünk a tájban. Egy hét teljes kikapcsolódás, szinte internet mentesen, engem nagyon feltöltött. Hogy ne múljon el nyomtalanul az élmény, és kicsit itthon is tovább élvezhessük az olasz hangulatot, a gasztro bevásárlás sem maradhatott el. Egy ilyen útról olasz finomságok nélkül hazajönni nálam esélytelen volt. De hogyan jön ide a borsó krémleves? Ugye említettem, hogy kocsival mentünk...