Nagy kedvencem az olasz konyha, jobban mondva minden, amiben felbukkannak a klasszikus olasz ízek és alapanyagok. Imádom, ahogy már pár hozzávalóból is isteni főételeket és desszerteket alkotnak, persze ebben sokat segít, hogy az alkotóelemek már önmagukban is hihetetlenül finomak. Bár ez a sütemény eredetileg nem olasz, és igazából torta formában készül, de a ricotta és a mascarpone nekem ezt a világot jelenti, így tovább alakítgattam a receptet, és így született meg ez a könnyű kávés szelet. És nem utolsó szempont, hogy ez egy gluténmentes édesség, és csak egy egészen kevés cukrot tartalmaz, így azoknak is tökéletes választás, akiknél ez fontos kritérium.

A cupcake nagyon menő dolog lett néhány éve Amerikában, és ez a hóbort szép lassan hozzánk is beszivárgott. Már azt gondolnánk, hogy egy egyszerű muffin nem elégíti ki a vágyainkat, csak ha valami krémes – és ez esetben baromi színes – máz van a tetején. Nem igazán rajongok a mű dolgokért, így a színezékekért, a természetellenes színű ételekért sem. Azzal azonban abszolút egyetértek, hogyha valamit lehet még jobbá tenni, akkor senki ne tartson vissza, fokozzuk az élvezeteket!

A cupcake-et magyarul sokszor minitortának fordítják, de őszintén megmondom, nem tudok teljesen azonosulni ezzel a fordítással. Nekem – bár biztos ez sem tökéletes – de a kalapos muffin név jobban tetszene.  Nevezzük akárhogyan, íme az én minitortám még minibb verziója, a kakaós kalapban parádézó tejcsokis minimuffin. Mert "mini"-ből sosem lehet elég...

A tárkony az ősz, a tél fűszere, nálam legalábbis abszolút. Az elmúlt napok időjárása miatt, mikor kénytelen voltam a fűtést is visszakapcsolni, egy tányér tartalmas, melegítő ételre vágytam. Tökéletes hétköznapi fogás, de akár hétvégi bekuckózós ebéd vagy vacsora is lehet egy pohár borral, egy jó film mellé, egyedül vagy társaságban. 

Tudom, általában ha meghalljuk a muffin szót, édességre gondolunk. De higgyétek el, a sós verziója legalább annyira finom. Ha házibuliba megyünk, vagy mi fogadunk vendégeket, akkor az egyik legjobb választás lehet. Talán a legkevésbé elrontható sütiről van szó, ami gyors, mindent összekeverhetünk egy tálban, és mehet is a sütőbe. Hát kell ennél egyszerűbb? Rengeteg variációban elkészíthetjük, kedvünk szerint szerepelhetnek benne a különböző hozzávalók. Én most a klasszikus – sonka-sajt – párosítást szezámmaggal bolondítottam meg.

Kóstolás után ezt a jellemzést kapta, és meg kell hagyni, illik is rá. Az édes lemon curd, a savanykás gyümölcs, a citromos-vaníliás piskóta együtt tömény élvezetet, ami szerintem egy ilyen ünnepi desszertnél alap elvárás.

A Zöld Istennő nem egy elfeledett görög mítosz szereplője, hanem egy Amerikában megalkotott mártás, ami a benne lévő zöldfűszerekről kapta a nevét. Ma már nagyon sok verziója létezik, akár salátaöntetként, hamburgerszószként, grill zöldségek kísérőjeként találkozhatunk vele, tovább lépve levesek vagy – ahogy most az én esetemben is – tészta étel megihletője is lehet. A kiindulópont viszont mindig ugyanaz: zöld ízből sosem elég!

Tudjátok, mit kedvelek a húsvétban a legjobban? Lehet nem lesz annyira meglepő...de a reggelit! Évek óta nem lakom otthon, de anyukám házi kalácsát, az otthon főtt sonkát, a zöldségekkel, főtt tojással és túrókrémmel terített terülj-terülj asztalkámat ki nem hagynám. De ahogy minden jónak, ennek a néhány napnak is hamar vége szakad, és finom reggeliknek már csak az emléke marad. Számomra ez különleges péksüti-hibrid visszacsempészi az ünnepi hangulatot. (Jelen időjárást elnézve, akár a karácsony hangulatát is, amikor a mák és a citrom szintén befutó párosítás.)

Egész héten tervezgettem, mi legyen a menü a hétvégi vendégségben. Azt szerettem volna, hogy ne legyünk az asztalhoz kötve, lehessen szabadon mászkálni, beszélgetni.  Szeretem az összetett fogásokat is, de most olyan ötleteken törtem a fejem, amit akár előre is elkészíthetek, hogy a vendégek érkezése előtt már csak a lakással és tálalással kelljen foglalkozni. Így született meg a réteskosárkák gondolata, amiket az évszakhoz passzoló krémekkel töltöttem meg.

Kezdhetném a mindenki által ismert nyuszikás poénnal - ami bevallom, erről a receptről nekem is eszembe jutott - mert ez a sütemény tényleg kedvünk szerint variálható. A répatorta sokféle formájú, fűszerezésű lehet, kedvünkre cserélhetjük a hozzávalókat, ha van egy jó alap receptünk és tartjuk az arányokat. Játszhatunk a lisztfélékkel, magokkal, rétegezhetjük sajtkrémmel, és dekorálhatjuk is. Az évek alatt én is sokszor változtattam, a saját ízlésemhez alakítottam a receptet, a mai napig többféleképpen készítem.

Alapvetően nem vagyok nagyon édesszájú. Évek óta cukor nélkül iszom a kávét, előbb kívánok meg valamilyen sós nasit, mint egy tábla csokit. Najó, az étcsoki kivétel, de mindenkinek kell, hogy legyen gyengéje. Azt is tudom, hogy még csak elő eperszezon van, de olyan csábítóan néztek rám, megéreztem az illatukat, és végem volt...vettem egy dobozzal. Az, hogy hajlamos vagyok elcsábulni, ha a piacon vagy zöldségesemnél járok - és a fél fizetésem elverem - a másik gyengém... Be kell ismernem, van néhány, ha ételekről van szó.