Sokat gondolkodtam mi legyen az első poszt...Valami összetett főfogás vagy egy vagány desszert...Egy jó felütés sokat számít. És mivel indulhat igazán jól egy nap? Egy ütős reggelivel.

És én imádok reggelizni! Hétköznap sajnos általában már csak a munkahelyemen eszem. Bár ezekre - a szinte mindennapos - esetekre is vannak bevált kedvenc megoldásaim, amikor elérkezik a hétvége, akkor igazán az elememben érzem magam. Az ember átkapcsol egy másik üzemmódba: nem csörög hajnalban ébresztő, lehet kicsit lustálkodni, az ágyból kibújva áttelepedni a kanapéra, még pizsamában reggelizni, kávézni. Én is több időt szánok a reggeli készítésre, nem kell rohanni. Kísérletezem, jöhet sós vagy édes, egyszerű és gyors vagy akár és picit időigényesebb hedonista fogások is.

Most az első kategóriából jöjjön két remek gombás omlett.

Már én sem tudnám megmondani, mikor lett a hobbiból szenvedély. Mára a sütés mellett a főzés is a mindennapjaim részévé vált, sorakoznak a szakácskönyvek a polcon, bújom a magyar és külföldi gasztroblogokat, recepteket válogatok, inspirációt gyűjtök, bevásárlólistát írok, és szó szerint érzem, ahogy bizseregnek az ujjaim, hogy végre a konyhámban lehessek. Ami – a lakás kis méretéből adódóan – igazából az életterem nagy részét teszi ki.

Nem csak azért főzök, mert alapvető létszükséglet, hanem mert nekem a főzés örömforrás, kikapcsolódás, stresszlevezetés, kísérletezés...minden szempontból élmény.  Az ételeknek illata, íze, különböző texturája van, de ennél sokkal többet nyújtanak. Számomra minden ételnek saját hangulata van, ahogy egy hangulathoz, eseményhez is van hozzáillő étel. Szívből és lélekből főzök magamnak is, mert boldoggá tesz, hogy alkothattam valamit. Kommunikációt tanultam, és ezen a területen is dolgozom, de legjobban a megalkotott ételeken keresztül tudom elmondani másoknak, hogy fontosak számomra.

A főzés nekem önkifejezés.

Most pedig túllépve a komfortzónámon - és a kiskonyhámon - belevágtam az írásba. Próbát teszek, képes vagyok-e szavakba, képekbe önteni mindezt.