Aki figyeli a blogomat, láthatta, hogy az elmúlt évben (najó, években) kicsit hullámzó volt a jelenlétem, kevesebb fényképes poszt és kevesebb recept született. Pedig még mindig szeretem ezt csinálni, nagyon jól esnek a visszajelzéseitek, sőt, nagyrészt azok motiválnak igazán! Valami miatt viszont az ötletek sokkal nehezebben jöttek, és ez tavaly már azt jelentette, hogy sima otthoni főzőcskézések száma is erősen lecsökkent. Év vége felé viszont a karácsonyi gasztroajándékok készítése alatt, és a hozzánk szervezett vendégségek miatt újra kezdett visszajönni a kedvem az alkotáshoz. Szívesen lapozgattam az otthoni szakácskönyveimet ötleteket, inspirációt keresve, és boldogan laktam be újra a konyhám, hogy mindenféle finomságot készítsek a családomnak, barátaimnak. Év elején pedig kicsit tudatosabb üzemmódba kapcsolva kezdtem átnézni a kamraszekrényt és feltúrni a fagyasztót, hogy ezekből főzzek, süssek a hétköznapokban. Mindezek mellé végre egyre több fotó is készült, ezeket az instagram oldalamon Ti is láthattátok. Sokat gondolkodtam azon, mi lehetne hosszú távon motiváló. A szívem mindig a nyomtatott könyvek felé húz, ezért azt találtam ki, hogy minden hónapra választok egy szakácskönyvet a gyűjteményemből (van egy pár…), és abból legalább négy receptet, minden hétre egyet. Ezeket elkészítem (ha úgy van, a saját ízlésem és a kamra tartalma szerint alakítom), majd lefotózom és megmutatom nektek recepttel együtt. Mesélek mindig az adott könyvről is, hogy miért kedvelem, mi tetszett, esetleg mi nem tetszett benne. Lesznek közte magyar és külföldi szerzők alkotásai is, és igyekszem majd a recept választásoknál figyelembe venni a szezonális hozzávalókat is. Szóval jó kis összetett projekt, de meg kell mondanom, hogy a minimális nyomás gyakorlás mellett, ami segít fenntartani a blogot és a főzési kedvemet, inkább jó mókának élem meg.

Terv szerint akkor mostantól év végéig 11 könyv, és 44 recept kerül terítékre, a változatosság és a tudatosság jegyében. Szakácskönyv kuckó minden hónapban az Ízek nyelvén. Mit szóltok?

Már van egy pár könyv ötletem, de még nem állt össze a teljes sor, szerencsére messze van még a december. Aztán remélem a lendületet kihasználva ezek mellé jönnek majd további receptek is.

Elsőnek Jamie Oliver karácsonyra kapott Egy (Egyserpenyős csodák) könyvét, abból pedig egy levest, két főételt és egy desszertet választottam. Ez azért is jó, mert kicsit kimozdít “az édességeket könnyebb fotózni” hozzáállásomból, és változatosabbá teszi a repertoárt. A levessel kezdem a sort, mert Ti is arra szavaztatok. 

Az Egy könyvben, ahogy a nevéből kitalálható, olyan receptek vannak, amiket alapvetően egy edényben el lehet készíteni, legyen ez lábas, serpenyő vagy tepsi. Én bírom Jamie tematikus könyveit, legyen az csak vega vagy csak 5 hozzávalós vagy például mint ez, egy edényes. Persze, ahhoz hogy ezt megvalósítsd kell némi előkészület, de alapvetően tényleg azt kell mondanom, sokkal kevesebb dologra van szükség, a főételek többségénél egy nagyobb vágódeszka elég lehet az adott edényen kívül, ami szuper. Sok klassz recept van a könyvben, tematikusan szétválogatva. Rögtön tésztákkal indít, ami szerintem izgi kihívás egy edényben elkészíteni, aztán vannak még vega, csirkés, halas, tojásos ételek, szendvicsek és burgerek és még desszertek is. Nehéz volt dönteni.

Mikor elkezdett érdekelni a főzés, Jamie Oliver elsők között volt, akit megismertem, mondhatni a műsorain, később könyvein nőttem fel, az évek alatt jó pár kötete került fel a polcra is. A receptjeit sokszor használom ötletadónak, sok mindent készítettem már tőle úgymond szóról szóra, de még többször variáltam ahhoz alakítva, ami itthon volt. Ahogy ebben a könyvben a bevezetőben is írja: “Dőlj hátra, lazíts, lapozgass és inspirálódj!” Így tettem most én is.

Olyan recepteket kerestem, ami a tél végi időszakban elérhető alapanyagokból elkészíthető, így akadt meg a szemem elsőként a Pazar sütőtöklevesen. Krémlevest sokszor készítek, de így még sosem csináltam. Néztem a hozzávalókat, semmi bonyolult dolog, lilahagyma, fokhagyma, rozmaring, leveskocka, kovászos kenyér, parmezán, egy dolog lógott ki a sorból: a borlotti bab. Bevallom, még nem is hallottam erről a fajtáról. Azóta megnéztem, lehet simán kapni itthon.

(Jamies könyvekben azért elő szokott fordulni a hozzávalók között olyan, ami Nagy-Britanniában minden sarki boltban kapható, de nálunk vagy baromi macerásan vagy nem is beszerezhető. Most is találtam a könyvben egy ilyet: konzerv hámozott újburgonya. Ez tulajdonképpen már konyhakész állapotban eltett krumpli, kb. csak pirítani érdemes. Na erről aztán végképp nem hallottam, bár egyszer szívesen kipróbálnám, de ha jól láttam, itthon nem kapható. Vagy ti láttatok már ilyet valahol?)

Kicsit elkanyarodtam, visszatérek a sütőtökleveshez. Borlotti bab híján, ki kellett találnom valami mást, teljesen elhagyni nem akartam egy elemet, és akkor jutott eszembe, hogy van még egy konzerv csicseriborsó itthon, úgy döntöttem teszek egy próbát, és ezzel helyettesítem. Szerintem nagyon jó lett így is a végeredmény. Amin még változtattam: a lilahagymát sima vöröshagymára cseréltem (a lilahagymát inkább hőkezelés nélkül szeretem, max. pácolva), és a fűszerezésen is picit csavartam még, a rozmaring mellé tettem bele friss kakukkfüvet és egy csipet chili pelyhet is. Aki bírja a csípőset, akár többet is tehet, szerintem simán elbírja ez az étel. A kenyeret pirítás után felkockáztam, és úgy szórtam a levesbe. Bár a hozzávalókban volt változtatás, az elkészítés módját lekövettem, arra voltam kíváncsi, az működik-e. Itt tényleg elég egy nagy lábas és egy vágódeszka, illetve kell még fakanál, éles kés, plusz a hámozó és sajtreszelő. A kenyeret pirítóban készítettem, de ha nincs otthon, akár azt is lehet, hogy lepirítod a lábas aljában, félreteszed és csak utána kezded el benne elkészíteni a levest. Igazából az egyetlen macera szerintem a nyers sütőtök meghámozása. Ilyenkor jövök rá, hogy miért szoktam inkább héjában megsütni, utána egy mozdulattal leszedni a megsült tökről. Na de nem veszem el a kedvetek, mert amúgy szerintem ez egy nagyon jó kis leves, kevés hozzávaló, amúgy egyszerű elkészítési mód, fűszerezés jól alakítható. Egy nagy tányér ebből sajttal megszórva, szerintem önmagában is elég lehet egy étkezésre.Mondom, én, hogy készítettem.

Hozzávalók:

(4 nagy adag)

• 1 kis sütőtök (kb. 1,2 kg, meghámozva, magokat eltávolítva 1 kg)
• 2 fej vöröshagyma
• 3 nagy gerezd fokhagyma
• 1 konzerv csicseriborsó
• 1 ág rozmaring
• 4 ág kakukkfű
• 1 csipet chili pehely
• 1 bio leveskocka
• só, frissen őrölt bors
• 1 ek olívaolaj
• 2 nagy szelet kovászos kenyér
• reszelt parmezán sajt (vagy grana padano)

Elkészítés:

1. Szükséged lesz egy nagyobb vágódeszkára, illetve egy nagy lábasra is. Ebbe mehet egy evőkanál olívaolaj. 
2. A sütőtök végeit vágd le, hámozd meg, kapard ki a magokat, majd vágd kb. 2 centis kockákra, és borítsd bele a lábasba, jöhet rá egy kevés só. (TIPP: Ha nagyobb tököt kaptál, az 1 kg feletti mennyiséget is kockázd fel, és 30-40 perc alatt süsd meg magában, így tedd el a fagyasztóba. Később készülhet belőle például rizottó vagy brownie is.)
3. Kapcsolj a lábas alatt közepes hőfokra és kb. 5 percig süsd magában a sütőtököt, néhányszor keverd át.
4. Közben a vöröshagymákat is pucold meg, és kockázd fel, a fokhagyma gerezdekről is távolítsd el a héját, és finomra aprítsd fel. Mehet a sütőtök mellé, forgasd össze.
5. A rozmaring és a kakukkfű leveleit húzd le a száráról. A kakukkfű mehet rögtön a lábasba, a rozmaring leveleket aprítsd fel, és úgy tedd hozzá. Szórd meg egy kevés chili pehellyel. Tegyél rá fedőt, és kb. 15 percig párold, közben keverd meg néhányszor.
6. Vedd le a fedőt, és hagyd még kb. 5 percet sülni, amíg picit lepirul. 
7. Öntsd bele levével együtt a csicseriborsót, és még két konzervnyi vizet (kb. 8 dl). Forrald fel, majd vedd le a lángot és kisebb lángon gyöngyözve főzd még kb. 10-15 percig, amíg a sütőtök megpuhul. Nem kell krémesre főzni. 
8. A kenyérszeleteket pirítsd meg, kockázd fel. A sajtot reszeld le.
9. Tálaláshoz egy tányér levesre jöhetnek a megpirított kenyér kockák, reszelt parmezán sajt, friss kakukkfű ha van, pár csepp extra szűz olívaolaj. (Ez amúgy klasszikus Jamie tipp, kb. mindennek jót tesz egy kis extra szűz olívaolaj a végén.)

A fotózással megint belecsúsztam a délutáni fényekben, ami ad egy különleges hangulatot, és olyan jó fény-árnyékokat lehet fotózni. Szeretem ezeket a részleteket: