Már én sem tudnám megmondani, mikor lett a hobbiból szenvedély. Mára a sütés mellett a főzés is a mindennapjaim részévé vált, sorakoznak a szakácskönyvek a polcon, bújom a magyar és külföldi gasztroblogokat, recepteket válogatok, inspirációt gyűjtök, bevásárlólistát írok, és szó szerint érzem, ahogy bizseregnek az ujjaim, hogy végre a konyhámban lehessek. Ami – a lakás kis méretéből adódóan – igazából az életterem nagy részét teszi ki.

Nem csak azért főzök, mert alapvető létszükséglet, hanem mert nekem a főzés örömforrás, kikapcsolódás, stresszlevezetés, kísérletezés...minden szempontból élmény.  Az ételeknek illata, íze, különböző texturája van, de ennél sokkal többet nyújtanak. Számomra minden ételnek saját hangulata van, ahogy egy hangulathoz, eseményhez is van hozzáillő étel. Szívből és lélekből főzök magamnak is, mert boldoggá tesz, hogy alkothattam valamit. Kommunikációt tanultam, és ezen a területen is dolgozom, de legjobban a megalkotott ételeken keresztül tudom elmondani másoknak, hogy fontosak számomra.

A főzés nekem önkifejezés.

Most pedig túllépve a komfortzónámon - és a kiskonyhámon - belevágtam az írásba. Próbát teszek, képes vagyok-e szavakba, képekbe önteni mindezt.