Anyukámnak nem rég volt a születésnapja. Évek óta én sütöm a tortát, próbálok mindig valami újjal előrukkolni. Idén annyi támpontot kaptam, hogy egy könnyű, nyárias tortát szeretne, illetve halkan hozzátette, hogy mennyire szereti a macaront… Rögtön elkezdtem gondolkodni, hogyan is tudnám ezt összehozni. Azt hamar eldöntöttem, hogy sütés nélküli tortát készítek, joghurtos krémmel. Annyira isteni sárgabarackokat vettem, hogy szinte magától értetődő volt a párosítás. Na de a macaronok: életemben nem készítettem még, de azt jól tudtam, hogy nem épp a legegyszerűbb süteményről van szó. Szeretem a harmóniát az ízek és hozzávalók terén. A macaront díszítésnek szántam, és ebből jött az ötlet, ha már úgyis mandulával dolgozom, ez visszaköszönhetne a torta kekszes alapjában is, ezért esett a választásom az olaszok amaretti kekszére, a barack pedig a macaron töltelékébe került.  Micsoda csavar, ugye?

Sokféle technikát használtam ennél a tortánál, és több bakit is elkövettem. Régebben sokszor elkeseredtem, ha valami nem sikerült, vagy nem úgy sikerült, mint ahogy elképzeltem, ezért is akartam megosztani veletek ezt az élményt. Leírom a hibákat,és azt is miként alkalmazkodtam az új helyzetekhez, vagy a következő sütésnél, hogyan fogom tovább tökéletesíteni ezt a desszertet. Évek alatt szereztem egyre nagyobb tapasztalatot a konyhában, és a kudarcok kezelésében is. Ma már még inkább maximalista vagyok, ha sütésről, főzésről van szó – ami persze lehet nem a legjobb tulajdonságom – de szerintem ez viszi előre az embert. Viszont egyre kevésbé akadok fenn, ha valami félresikerül. Megpróbálom korrigálni ami hibádzik, alternatív megoldást találni, vagy ha úgy alakul, újra kezdem. Ez a torta valami miatt többször is ilyen helyzetbe hozott, de végül minden lépcsőfokot megugrottam valahogy.

A macaronok elkészítése állított a legnagyobb kihívás elé. Egy nagyon jó barátnőmön keresztül jutottam hozzá az alaprecepthez. Bár ő felkészített, hogy több ponton is problémákba ütközhetek, mert ez egy elég kényes süti, én bátran nekivágtam. Aztán az első adag a kukában végezte… Teljesen összeesett a tészta, szétfolyt az egész, már meg sem próbáltam habzsákba tölteni. Próbáltam megmenteni, gondoltam megsütöm egy lapban, aztán majd felhasználom úgy, de nem lett olyan, amit szívesen tettem volna bármibe. De ahogy mondtam, már nem lehet olyan könnyen eltántorítani, neki álltam még egyszer. Nem esett össze, bár nem lettek olyan szépek, mint a profi cukrászoké és ízben is inkább habcsók volt, mint macaron, de az én macaronom volt, és büszke voltam rá. Azt kell mondjam, hogy első – na jó második – próbálkozásra nem is rossz. Egy szem sem maradt. Legközelebb pedig még jobb formájú, állagú és ízű sütiket sütök! Addig gyakorolok, amíg olyan nem lesz, mint a nagyoknak.

Az egész tortát nézve, szeletelve, kóstolva, nem mondom, hogy pontosan olyan a végeredmény, mint szerettem volna, de remek kis nyári desszert ez, úgyhogy tuti nemsokára újra elkészítem, és még javítok rajta. Ízre viszont már elsőre is – szerintem, és család szerint is – isteni lett. Persze ők mindig elfogultabbak, de én adok a véleményükre, és az hogy pillanatok alatt majdnem elfogyott, mindig jó visszajelzés. Anyutól pedig rögtön kaptam egy nagyobb adag darált mandulát, hogy kísérletezzek, nincs ami visszatartson, egyszer csak összejöjjön a tökéletes macaron is!

Hozzávalók:

Tortához:

(18 cm-es forma)

• 100 g amaretti keksz
• 50 g mandula
• 70 g olvasztott vaj
• 5 dl görög joghurt
• 2 dl habtejszín
• 50 g porcukor
• 300 g sárgabarack
• 2 csomag expressz zselatin
• 1 kk vanília kivonat
• 1 csipet só

Barackszószhoz

• 200 g sárgabarack
• 1 ek barna nádcukor
• 1/2 dl víz
• 1 ek kukoricakeményítő

Barackos-csokis-macaron

(20 db)

• 2 tojásfehérje
• 50 g kristálycukor
• 100 g blansírozott mandula
• 13 dkg porcukor
• 1-2 csepp vanília kivonat
• 100 g étcsokoládé (legalább 60%-os)
• 50 ml habtejszín
• 50 g vaj
• 1 ek cukor
• 1 kk vaníliakivonat
• barackszósz

Összeállításhoz:

• barackszósz
• 1-2 szem friss sárgabarack
• macaronok
• blansírozott mandula

Elkészítés:

Torta

1. A keksz alaphoz tedd a kekszet és a mandulát egy késes aprítóba, és durvára daráld le. Olvaszd fel a vajat, és öntsd hozzá, és azzal is keverd össze.
2. Vajazz ki egy 18 cm-es tortaformát, teríts az aljába sütőpapírt, hogy bőven túllógjon. (Így könnyebb lesz kivenni a végén.) Borítsd bele a kekszes keveréket, és egy pohár segítségével nyomkodd le. Tedd a hűtőbe pihenni, amíg összeállítod a krémet.
3. A joghurtos krémhez robotgéppel keverd ki a joghurtot a porcukorral, vaníliakivonattal és a zselatinnal. (Azért szeretem az expressz zselatint, mert nem kell sem áztatni, sem főzni, csak alaposan elkeverni a krémben. De természetesen a többi zselatin is működik.)
4. A habtejszínt egy csipet sóval verd fel kemény habbá, majd egy spatula segítségével több részletben forgasd bele a joghurtos keverékbe.

Első technikai baki: Valószínűleg csökkenteni kell picit a habtejszín mennyiségét, vagy növelni a zselatin mennyiségét, de azt már túl soknak gondolnám. Bár összeállt, és nem folyt szét, és mikor kivettem a formából szépen egyben maradt a torta, de mégis nagyon puha lett, nehezebb volt felvágni, csak rövid ideig tartotta a formáját egy-egy szelet. Legközelebb szerintem csak 1 dl tejszínt teszek bele.

5. A barackokat mosd meg, vágd félbe, vedd ki a magját, majd vágd fel vékony szeletekre. Csorgass egy kevés krémet a kekszes alapra, majd szeletekkel körkörösen borítsd be ezt a réteget, utána öntsd rá a maradék joghurtos keveréket. Tedd hűtőbe legalább 7-8 órára, de inkább egy éjszakára.

Második technikai baki: Az én verziómban – ahogy a képeken is látszik – a felszeletelt barackot közvetlenül a kekszes alapra tettem – és itt még nem gondoltam végig, erre is csak szeletelésnél jöttem rá –, hogy picit szét fog esni. Praktikusabb a most leírt verzió, legközelebb én is ebben a sorrendben csinálom: keksz, krém, barack, krém.

Barackszósz

1. Mosd meg a barackokat, magozd ki és kockázd fel, majd vízzel, cukorral, vaníliakivonattal együtt tedd egy lábasba, és közepesen lángon főzd kb. 30-40 percet, amíg jól besűrűsödik.
2. Add hozzá a kukoricakeményítőt, és az egészet turmixold le. Fedd le, és hagyd teljesen kihűlni, hűtőben tárold tálalásig. ( Ez a mártás formát öntött baracklekvár bármilyen más sütemény kísérője is lehet, de akár egy szelet pirítóssal is isteni. Ha sterilizált üvegbe töltöd és dunszttal lezárod, akkor hónapokig is eláll, vagy még tovább.)

Macaron

1. Ha nincs macaronsütő lapod – ami valljuk be, valószínű, de egyáltalán nem probléma, mert azt hiszem ebben ez a legkönnyebben megoldható rész -, vágj le egy tepsi méretű sütőpapírt, majd rajzolj rá 40 db 3 centis kört olyan tollal, ami átlátszik a papíron. Rajzolt felével lefelé terítsd a tepsibe.
2. A mandulát késes aprítóban kezdd őrölni, majd add hozzá a porcukrot, és addig pörgesd a gépben, amíg liszt finomságú lesz, és a porcukor teljesen elkeveredik a mandulával.
3. A tojásfehérjéket egy csipet sóval kezdd el felverni. Amikor félig összeállt, add hozzá a kristálycukrot és a vanílikivonatot, és verd fel teljesen.
4. Majd nagyon óvatosan, több részletbe forgasd bele a mandulás keveréket.

Harmadik technikai baki: Tényleg nagyon óvatosan, és tényleg több részletben. Ezt nem lehet elkapkodni. Sokszor kevertem már hasonló krémet/habcsókot, de a macaronoknak kezdem elhinni, hogy lelke van, mert csak egy picit vettem lazán az első adagnál ezt a lépést, és már leírtam mi lett az eredmény.

5. Töltsd a keveréket habzsákba, és közelről nyomj a megrajzolt körökbe a tésztából. Vizes ujjal picit lapítsd le a tetejüket, hogy ne maradjanak csúcsosak. Tedd félre pihenni 25-30 percre, hogy kicsit megszikkadjanak. Akkor jó, ha már nem ragad rá a kezedre a tészta, ha hozzáérsz.
6. Melegítsd elő a sütőt 130°C-ra, és süsd őket kb. 15 percig, majd tedd rácsra, és hagyd teljesen kihűlni.
7. Amíg sülnek, hűlnek a macaronok, készítsd el a ganache-t. Egy kis lábasban melegítsd össze a tejszínt, a vajat, a cukrot és a vaníliakivonatot. Ne forrald, de hagyd, hogy teljesen felolvadjon a benne a vaj és a cukor. Tördeld bele a csokit, hagyd egy percig állni, majd egy fakanállal keverd homogén állagúra, és hagyd teljesen kihűlni.

 Negyedik technikai baki: Bevallom, eredetileg nem terveztem ganache-t a macaronba. Csak a barackszósszal akartam összeragasztani a feleket. De hiába hagytam egy egész éjszakát hűlni, még mindig elég folyós volt, amit a torta beborítása miatt egyáltalán nem bántam, de arra rá kellett jönnöm, hogy ez macaron tölteléknek nem fog működni. Gyorsan ki kellett találnom valamit, így jutott eszembe a ganache. A ganache tökéletes lehet bármilyen tortához, melegen még folyós, de ahogy hűl, szilárdulni fog, attól függően mire van szükséged, mindkét verzióban használhatod. Én most, mert kevés volt az időm, hűtőben gyorsítottam a lehűlést.

8. Állítsd össze a macaronokat. Fejre fordítva sorakoztasd fel őket. Töltsd habzsákba a ganache-t, és középen kihagyva minden második macaron szélére körbe nyomj a ganache-ból. A középső lyukba tegyél 1-1 mokkáskanálnyi barackszószt. Ha fehér csokival készítettem volna – de az nem volt itthon – , olyanok lettek volna, mint a tükörtojás: kívül a csokoládé kör, belül a csillogó baracklekvár pötty. Ha mindegyik macaronra került ganache és szósz, akkor ragaszd rá a másik felüket. A ganache tökéletesen összetapasztja őket, és nem engedi, hogy a barack kifolyjon belőle.

A torta összeállítása

1. Óvatosan távolítsd el a tortaformát, majd emeld ki a sütőpapír segítségével és helyezd át egy tortatálra, óvatosan húzd ki alóla a sütőpapírt.
2. A megmaradt barackmártást csurgasd a torta tetejére, és egy spatula segítségével egyengesd el belülről kifelé haladva, így szépen lefolyik a szósz az oldalán is.
3. Vágj a tetejére friss barack szeleteket, szórd meg mandulával, és helyezd el rajta és körülötte a macaronokat.

És a legfontosabb, hogy ezután csodáld meg a művedet! A joghurtos, sütés nélküli torta nem bonyolult, ha szem előtt tartjuk azt a néhány dolgot, amit korábban leírtam. Az összes többi kiegészítővel, viszont egy átlagos desszertből, egy igazán mutatós ünnepi tortát varázsolhatsz. Nagy volt az öröm, mindenkinek ízlett, én pedig rengeteget tanultam belőle. Néha igenis feszegetni kell a határainkat, új technikákat tanulnunk, és belevágni bonyolultnak tűnő feladatokba is. Ha ilyen jó a végeredmény, tuti megéri!