Mindig azt mondják, vacsorára már nem szabad megterhelő, nehéz ételeket enni. Ezzel alapvetően egyet is értek, de azért korgó hassal sem szívesen fekszem le aludni. Szerencsére általában elvagyok egy jó salátával – igaz, oda is figyelek rá, hogy annyira legyen tartalmas, hogy ne kaparjam a falat fél…
Úgy tűnik néhány napra alább hagy a kánikula, így az ember könnyebben szánja rá magát a sütő bekapcsolására is. Bár bevallom, nem csak a meleg tartott távol a konyhától – és így a blogtól – az elmúlt időszakban. Sajnálom, hogy régen nem jelentkeztem, de szerencsére nagyon sűrű, és élményekben gazdag…