A Zöld Istennő nem egy elfeledett görög mítosz szereplője, hanem egy Amerikában megalkotott mártás, ami a benne lévő zöldfűszerekről kapta a nevét. Ma már nagyon sok verziója létezik, akár salátaöntetként, hamburgerszószként, grill zöldségek kísérőjeként találkozhatunk vele, tovább lépve levesek vagy – ahogy most az én esetemben is – tészta étel megihletője is lehet. A kiindulópont viszont mindig ugyanaz: zöld ízből sosem elég!

Szerencsére ma már a legtöbb helyen a vegetáriánus fogások túl mutatnak a rántott sajt, gomba és főtt rizs kombinációján. Nincs bajom a klasszikusokkal, de valljuk be, amikor annyiféle finom zöldséget lehet kapni, akkor ennél többre vágyunk. Najó, legalábbis én. Bár azt elképzelni sem tudom, hogy ne egyek húst, de azt kell, hogy mondjam, egyre jobban rá vagyok kattanva a zöldséges ételekre, és szívesen is kísérletezem velük. Most a húsvéti sonka dömping után, kifejezetten jól esett ez a csupa zöld, könnyű spagetti, aminél nem utolsó szempont, hogy kb. fél óra alatt elkészült.

(Behind the scenes: Bevallom, aztán még legalább ugyanannyi időt töltöttem a megörökítésével, hogy Nektek is megmutathassam.  Az ételfotózást még csak most tanulom, idővel remélem gyorsabb és ügyesebb leszek, hogy még szebb képek készüljenek, és – nem utolsó sorban – ne halljak éhen, mire eljutok az ebédemig.)

Talán egy érdekes hozzávalója van ennek az ételnek: a pagoda karfiol, más néven: romanesco brokkoli. Ez egy igazán izgalmas formájú zöldség: gyönyörű zöld tüskéi spirálba rendeződve látványos képet nyújtanak. Ízében brokkolihoz, karfiolhoz hasonló, így alapvetően bármilyen olyan ételt elkészíthetünk, amihez máskor ezeket használnánk:  leves, csőben sült, párolt, grillezett formában is nagyon finom. Mivel ez egy elég kemény zöldség, nehezebben fő meg és esik szét, mint hasonló társai, ezért érdemes úgy tálalni, hogy szép csúcsok a tányéron is mutassanak.

Hozzávalók:

 (2 adaghoz)

• 200 g spagetti (nálam a durum tészta a befutó)
• 150 g zöld színű zöldség (nálam most egyenlő arányban: pagoda karfiol, zöldbab, zöldborsó)
• 2 szál újhagyma
• 1 szál szárzeller
• 1 dl tejszín
• 1 kk tökmagolaj
• só, bors, olívaolaj
• 20 g parmezán + tálaláshoz
• oregánó, petrezselyem

Elkészítés:

1. Egy nagy lábasban forralj vizet a tésztának. Ennyi idő alatt elő is készítheted a zöldségeket.
2. Zöldborsót, zöldbabot tisztítsd meg. (Ilyenkor nagyon jó a friss zöldség, de a fagyasztott verzióval sincs gond, ha épp csak az van otthon.) A pagoda karfiolt szedd tüskéire.
3. A szárzellert és az újhagymát pucold meg és karikázd fel, utóbbi zöld részéből tegyél félre a tálaláshoz is. Egy serpenyőben hevíts olívaolajat, és kezd el párolni őket.
4. Ennyi idő alatt fel is forr a tésztának szánt víz. Az előkészített zöldségeket dobd a forrásban lévő vízbe 4-5 percre. Utána szűrőkanállal szedd ki, és gyorsan öblítsd át hideg vízzel, hogy megálljon a főzési folyamat, és megmaradjon a szép, zöld színük.
5. Ha kivetted a zöldségeket, jól sózd meg a rotyogó vizet, és főzd a spagettit al dente.
6. Az újhagymás, zelleres keverékhez öntsd hozzá a tejszínt, a tökmagolajat, sózd, borsozd, reszeld bele a parmezánt, és jól keverd el. Forgasd bele a zöldségeket is, és kis lángon tartasd melegen.
7. Ha megfőtt a tészta, szűrd le (egy kis főző vízet tegyél félre), és borítsd rá a szószra. Forgasd össze, ha nem elég szaftos, tehetsz még bele a főzővízből.
8. Szórd meg oregánóval, petrezselyemmel. Reszelj még rá parmezánt, és locsold meg pár csepp tökmagolajjal.

A zöldeket kedved és hűtőd tartalmának megfelelően variálhatod, ha ropogós állagra vágysz, megszórhatod akár pirított tökmaggal is, és nagyjából fél óra alatt egy könnyű vegetáriánus ebédet vagy vacsorát dobhatsz össze.